Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
3. ábra. A második beteg: a bal arcfelet involváló, exophyt daganat 4. ábra. A második beteg három hónappal műtét után vezetett metszéssel eltávolítottuk az involvált bőrt. A szájüregi nyálkahártya ép volt, a szájüreg a műtét során nem nyílt meg. Az állcsonthiányt esípőcsontból vett csontszegmenttel pótoltuk. Az arc összetett lágyrészdefektusát mikrovaszkuláris módszerrel végzett LDMC lebennyel fedtük. A recipiens erek az ellenoldali a. és v. facialis voltak. A műtét utáni időszak eseménytelen volt, sebei elsődlegesen gyógyultak (2. ábra). 2. K. P. 50 éves férfibeteg több éve növekvő, a bal arcfelet teljes egészében involváló, kifekélvesedő és vérző daganattal került felvételre (3. ábra). A daganat az azonos oldali n. facialis valamennyi ágára terjedő paresist okozott, a mellkas felvételen több lágyrészintenzitású kerekárnyék látható, mely pulmonalis metastasisnak felel meg. Tekintve a beteg jó általános állapotát, valamint azt a tényt, hogy jelen állapotában antiszociális lénnyé vált (ijesztő külső, vérző-fekélyes bűzös daganat) — palliativ célból — tumorrezekciót határoztunk el. A daganat a szájüregi nyálkahártyát nem érte el, a csont érintetlen volt, így lágyrészexcisiot végeztünk. Az arc összetett lágyrészdefektusát mikrovaszkuláris módszerrel végzett LDMC lebeny transzplantációval pótoltuk (4. ábra). Megbeszélés A LDMC lebeny anatómiai tulajdonságai alapján alkalmas szabad transzplantációra. Az izom domináns vérellátása, a hosszú, könnyen preparálható érnyél, a vastag erek, a donor hely rejtett volta azok az előnyös tulajdonságai, melyek népszerűvé tették a mikrovaszkuláris módszerrel végzett transzplantációban. Szabad lebenyként először Baudet és mtsai [3] alkalmazták 1976-ban térdtájéki defektus pótlásra. A helyreállító sebészetben leggyakrabban emlőpótlásra használják, valamint a végtagok restaurációs sebészetében [1,5]. Több szerző kedvező eredményről számolt be á fej-nyak tájéki defektusok pótlásában. Segítségével szabad lebenyként első ízben Maxwell és mtsai [7] pótoltak skalpdefektust 1978-ben, a következő évben Watson [14] tarkótájéki 15
