Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A kísérletben alkalmazott csoportok I. táblázat Ivóvíz nyomelem 5 mg/1 Se koncentrációja Ionmente-5 mg/1 Se (63,2 ^amol/1) 10 mg/1 F 10 mg/1 Se sített víz (63,2 íímol/1) 10 mg/1 F (526 /ímol/1) (126 ^mol/1) Táplálás (526 ^mol/1) Normál táp 18 % fehérje) 18/0 18/5 Se 18/5 SelOF 18/10F 18/10 Se Fehérjeszegény táp (3 % fehérje) 3/0 3/5 Se 3/5 SelOF 3/10F elemeket ionmentes desztillált vízben, nátrium szelenit (Na2SeO. X 5H„0), illetve nátrium fluorid (NaF) formájában, ad libitum kapták. Szelént 5 mg/1 és 10 mg/1, fluort pedig 10 mg/1 dózisban adagoltuk (I. táblázat). Az alkalmazott Se dózisok az irodalmi adatok többsége szerint már kariogén hatásúak [17], a fluor dózisa pedig kariosztatikus [14] és hat a patkány kemény szöveteire [8]. A kísérlet végén az állatok moláris fogait eltávolítottuk, a lágyrészektől megtisztítottuk és szobahőmérsékleten súlyállandóságig száradni hagytuk* Vizsgálatunkhoz csoportonként 5—5 moláris fogat használtunk fel, mely 5 különböző állatból származott. A fogakat a szaggitális síkban, a hossztengelyük mentén gyémánt szemcsés szeparáló koronggal felcsiszoltuk, majd metil-metakrilátba (Dentacryl, Spofa) ágyaztuk. Szükség esetén forgó dörzspapírkoronggal síkra csiszoltuk a beágyazott fogat. Ezután 3 és 1 /nn-es szemcsenagyságú gyémánt pasztával (DP-Diamantpasten, Struers) forgó korongon (Stuers) políroztuk. A moláris fogat mikrokeménységét Vickers mérési módszerével „Leitz Wetzlar” gyártmányú Durimet készülékkel határoztuk meg. A mérés során egy szabványosított gyémántgulát 0,5 N erővel 15 másodpercig nyomtunk a vizsgált anyagba, így az inhomogén szövet általános mikrokeménységét kaptuk [8]. A kapott Vickers mikrokeménység érték egy dimenzió nélküli szám [8]. A patkány moláris fogak zománcában a fogfelszíntöl (felszíni zománc), valamint a zománc dentin határtól mintegy 10 gm-re (mély zománc) 5—5 mérési pontot, a dentinben pedig a zománc dentin határtól 10 /яп-ге (felszíni dentin), valamint a moláris fogak csücskének közepén (mély dentin) vettünk fel 5—5 mérési pontot. Alpontok a moláris fog okkluziós felszínétől minimum 50 um-re voltak. Eredményeink statisztikai értékelésére az F, t és d próbát alkalmaztuk. II. táblázat Szelén, valamint szelén és fluor együttes fogyasztásának hatása a normál tápon vagy fehérjeszegény diétán tartott patkányok moláris fogainak Vickers mikrokeménységére (n=2ő) Csoport Felszíni zománc (á±SD) Mély zománc (ж+SD) Felszíni dentin (2±SD) Mély dentin (ж+SD) 18/0 269+34 222+46 83+5 63+14 18/5Se 216+57 178+39 75+9 57+8 18/5SelOF 245+33 203+34 79+11 71+12 18/10F 233+61 200+36 78+5 60+13 18/1OSe 233+44 195+35 82+7 63+4 3/0 251+24 241+37 82+11 69+9 3/5Se 251+38 205+18 80+4 69+9 3/5Sel0F 236+23 211+31 86+9 69+10 8
