Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
1988. január LXXXI. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 81. 1—5 1988. PMT Semmelweis Kórház (főigazgató főorvos: dr. Mundi Béla) Szájsebészeti Osztály (osztályvezető: dr. Bőgi Imre) Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Miniatürizált lemezes osteosynthesis az állcsontdeformitások sebészi kezelésében DB. BŐGI IMRE és DR. SZABÓ GYÖRGY Az állcsontok öröklött vagy szerzett alaki eltéréseinek sebészi kezelése napjainkban már jól megalapozott, a módszerek kiforrtak. Vannak azonban olyan technikai részletek, amelyek mindig további és további tökéletesítésre szorulnak. A korrekciós műtétek egyik fontos fázisa az operációs csontfelszínek stabil összeköttetésének megteremtése és a csontok műtét utáni rögzítése. Az immobilizáció a műtéttel elért eredmények megtartásának a jó és tartós gyógyulásnak a záloga. Az állcsontok fixálását és nyugalmát maxillo-mandibularis rögzítéssel biztosítjuk, amikor is a rágószerv funkcióját időlegesen felfüggesztjük. A fogsorok egymáshoz rögzítettsége nem csupán a táplálkozásban de- a beszédben is jelentősen korlátozza a beteget, ezért annak időtartama egyáltalán nem közömbös. A traumatológiában az utóbbi évtizedekben vált ismeretessé és terjedt el a funkcióstabil lemezes osteosynthesis (,,A-0” Luhr-lemez), amely az előző technikáknál lényegesen stabilabb csontösszeköttetést biztosít és lerövidíti az innnobilizációs időt [3, 5]. Az állcsontok korrekciós sebészetében e technika mégsem terjedt el, elsősorban a lemezek túl nagy mérete és merevsége miatt. A lemezes osteosynthesis által kínált előnyöket az állcsontok korrekciós sebészetében csak akkor lehetett már kihasználni, amikor is a lemezek mérete, alakja és anyaga alkalmassá tette a technikát a gracilis, vékony csontok egyesítésére és az egyenetlen csontfelszínekhez való műtét közbeni adaptálásra. A SOTE Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján, valamint a Szegedi Fogászati és Szájsebészeti Klinikán az arc és állcsontsérültek sebészi ellátásában Szabó és munkatársai [7, 8] igen kedvező tapasztalatokat szereztek a Michelet [4] és Champy [1] által kifejlesztett miniatürizált lemezes rögzítéssel. A PMT Semmelweis Kórház Szájsebészeti Osztályán és a SOTE Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján az arckorrekciós műtétekben a hagyományos drótvarratok mellett ma már előszeretettel alkalmazzuk a miniatürizált lemezes osteosynthesist. Tapasztalatainkról a következőkben kívánunk beszámolni. Anyag és módszer 1982-től 1985-ig a miniatürizált lemezes osteosynthesist 37 betegen alkalmaztuk, összesen 86 lemezt építettünk be. A betegek diagnózis szerinti, vala-Érkezett: 1987. május 13. Elfogadva: 1987. augusztus 14. 1
