Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

Fogorvoni Szemle 80. 67—70. 1987«

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest

Állkapocstörések műtéti kezelése intraoralis feltárásból

DK. G Y E N E S VILMOS, DK. SZABÓ GYÖRGY és DR. В A RABÍS JÓZSEF

Allkapocstörésekkel foglalkozó közleményekkel a szakirodalomban gyakran találkozhatunk. Ez egyrészt a téma fontosságára, másrészt a kezelési módszerekkel kapcsolatos időnkénti szemléletváltásra utal. Az 1950-es évekig tartó korszak a konzervatív kezelés -— mandibulomaxillaris rögzítés — időszaka [6, 9, 10]. Az ezután bevezetett műtéti drótosteosynthesis továbbra is szükségszerűen igényli a mandibulomaxillaris rögzítést [2, 4]. Az 1960-as években állkapocstörések ellátására többen a végtagsebészeti АО metodikát kezdték alkalmazni [8, 11, 12]. Az arcon ez a módszer azonban bonyolult és az esztétikum szempontjából rendkívül előnytelen. Így nem véletlen, hogy sokan továbbra is kitartottak a hagyományos eljárások mellett, vagy másfajta lemezes osteosynthesis lehetőségét keresték [5, 7]. Ezen utóbbi gondolatok jegyében született Michelet és Champy eljárása, mely a rágóizmok állkapocsra kifejtett erőhatásának tanulmányozásából adódik. Felismerték, hogy ennek eredője a corpus mandibulae bázisán mesio-distalis irányú nyomóerő, a processus alveolarisnak megfelelően pedig mesio- distalis irányú húzóerő. Ebhői az következik, hogy törés esetén a törvégeket fixáló lemezt célszerűbb a processus alveolaris közelébe (juxtaalveolarisan) elhelyezni. Ezáltal a lemez miniatürizálható és intraoralis behatolásból elhelyezhető [3].

Az új terápiás eljárások azonban az előzőleg már bevált metodikákat sohasem helyettesítik teljes mértékben. Minden sérült ellátása egyéni elbírálást igényel, vagyis a beteg számára a lehető legelőnyösebb kezelést kell kiválasztanunk.

Beteganyag, módszer, eredmények

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján öt éve kezdtük alkalmazni állkapocstörések ellátására a Champy féle miniatürizált fémlemezt. Az irodalomból megismerhető módszert azóta több részletben módosítottuk és tovább fejlesztettük. Időközben a miniatürizált lemezek és csavarok hazai gyártása is megvalósult.

1981. 02.01-tői 1986. 02.01-ig 144 betegnél 166 ízben végeztünk osteosynthesist miniatürizált fémlemezzel. Ebből 108 lemezt intraoralisan, 58 lemezt pedig extraoralisan helyeztünk be. Jó tapasztalataink eredményeként klinikánkon a miniatürizált fémlemezek alkalmazását rutinszerűvé tettük a drótosteosynthesissel szemben. Kezdeti bátortalanságunk az intraoralis behatolással szemben indokolatlannak bizonyult, így ma már a lemezek túlnyomó többségét a száj felől helyezzük el. Extraoralis feltárást csak ramus mandibulae területén lévő törések ellátására végezünk. Drótosteosynthesist a fenti időszakban 82 ízben végeztünk, számuk folyamatosan csökkent. Jelenleg csak egyes processus articularis törések műtétéinél alkalmazzuk, vagy szükség esetén darabos törések esetén, a lemezes osteosynthesis kiegészítésére.

Érkezett: 1986. április 23.

Elfogadva: 1986. augusztus 12.

67