Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
Megbeszélés Az alábélelésként alkalmazott pulpavédelem megfelelőnek bizonyult, hiszen valamennyi tömésünk megtartott vitalitású fogakban került ellenőrzésre [6]. Hasonló eredményeket kaptak Lutz és mtsai [11], Nyárasdy és mtsai [18] és Roulet és mtsai [19] vizsgálataik során. Eredményeink a secunder-caries rátát illetően Hammer és Hotz [7] kontrolivizsgálatához hasonlóak. A tömésfelszín ellenőrzésénél a legrosszabb eredményeket az I. és II. osztályú kavitásoknál kaptuk, ahol nem találtunk intakt felszínt és minden esetben nagyfokú anyagveszteséget regisztrálhattunk. Több szerző nyert hasonló eredményeket a továbbfejlesztett bis-GMA kompozíciós anyagoknál is [7, 13, 14, 16, 18]. A III.—V. osztályú kavitásoknál a felszín ugyancsak egyre romlott a növekvő élettartammal (viselési idővel). Valamennyi tömésnél érdes felszínt találtunk [1, 2, 3]. Az V. osztályú tömések, amelyeknél a legcsekélyebb a mechanikai megterhelés mértéke, mutatták a legkisebb mérvű anyagveszteséget. Az újonnan kifejlesztett homogén és inhomogén mikrofillkompozitok — amelyeknél az anorganikus töltelék-részek kisebbek, mint a látható fény hullámhossza — a zománchoz hasonlóan sima felszínűek, polirozhatóak, és jó kopásállóságot mutatnak [12]. Öt éves időtartamú kontroli-vizsgálat ezekkel az anyagokkal még nem történt. Az Evicrol tömések széli záródása a növekvő élettartamukkal rosszabbodott. A tömés felszínének vizsgálatához hasonlóan a III.—V. osztályú kavitásoknál adódtak a jobb eredmények. Ezt a tényt más szerzők is megerősítik [4, 19]. Töméseink színe és transzparenciája öt éves viselés után kozmetikailag nem volt kielégítő. Majdnem valamennyi tömés színe kifejezetten különbözött az adott fogszíntől. Ennek okát a vizsgált kompozíciós tömőanyag polirozási nehézségeiben kell keresni [3, 21]. A plakk és az exogén anyagok felrakodása a tömésfelszínre, továbbá a műanyag megöregedése révén bekövetkező elszíneződés is okozati tényezőként szerepel [7, 15, 18]. A terápiás eredmények szempontjából nagyobb jelentősége van a tömések kidolgozásának [5, 9]. Exakt matrica-adaptáció esetén is igen gyakran szükséges korrigálni. Ezzel összefüggésben a supragingivális tömésszéleket kell lehetőleg előnyben részesíteni. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy az Evicrol kompoziciós tömőanyag öt éves in vivo időtartam után a tömésfelszín, a széli záródás, továbbá a szín és transzparencia minőségét illetően nem felel meg a klinikai követelményeknek, III.—V. osztályú kavitásoknál alkalmazva exakt kidolgozással és supragingivális preparációval még elfogadható. A IV. osztályú ka vitást — a tartós ellátást illetően — indikációs határterületnek tekinthetjük. Az I. és II. osztályú ka vitásokban az Evicrol alkalmazása kontraindikált. Kémiai és fizikai tulajdonságait tekintve nem jelenthet alternatívát az inlay-k és amalgámtömések használatát illetően. IRODALOM: 1. Arnold, M., Gerhardt, G., Richter, S.: Vergleichende Längsschnittstudie eines Compositmaterials und eines Silikatzementes. Stomatol. DDR 31, 428, 1981. — 2. Binus, W., Tappe, A.: Werkstoffkundliche und klinische Untersuchungen an verschiedenen Kunststoff-Füllungsmaterialien. Stomatol. DDR 28, 13, 1978. —- 3. Buth, K., Klinke, G., Möller, E.: Klinische Untersuchungen zur Beurteilung des Composite-Füllungsmaterials Evicrol. Stomatol. DDR 29, 765, 1979. — 4. Buth, K., Janik, в., Janik, G., Klinke, G.: Klinische Untersuchungen zur Beurteilung des Composite- Füllungsmaterials Evicrol nach einer Funktionsperiode von zwei bis drei Jahren. Stomatol. DDR 32, 115, 1982. -— 5. Gängler, P., Hoyer, I., Bimberg, 11.: Oberflächenund Randverhalten von Composite-Füllungsmaterialies bei Klasse III und II-Kavitä-38
