Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
A Ceka matrix a műfogsor alaplemezébe került elhelyezésre [2, 17]. A műfogsor rögzítésében Kaán elveit követtük: „Az utolsó támfogat ne a részleges lemezes fogpótlás legfontosabb rögzítőtényezőjének, hanem a teljes lemezes fogpótlás testrésszé válását elősegítő pszichés és retenciós segédeszköznek tekintsük” [10]. Ezért a műfogsor úgy készült, mintha a beteg teljesen fogatlan volna, tehát arra törekedtünk, hogy valamennyi retenciós tényezőt a rögzítés szolgálatába állítsunk. (Funkciós lemintázás, a polírozott- és rágófelszín funkcionális kiképzése). Eredmények és megbeszélés Az irodalmi adatok [2, 3, 17, 21, 29] és saját tapasztalataink alapján indokoltnak találtuk Ceka horgony alkalmazását nehéz klinikai anatómiai viszonyok, kis felületű protetikailag felhasználható nyálhártya csontalapzat, elsősorban alsó áll csonti egytámfogas szubtotális foghiányok, nagyfokú interalveoláris szögelhajlás esetén, amikor a támfogat fokozott mértékű vagy (és) káros irányú, nem a fog tengelyébe eső terhelés éri. Ez esetben a horgony alkalmazásának célja a támfog parodonciumának kímélése, a nyálkahártya csontalapzat védelme. Biztatóak eredményeink mozgatható, inszufficiens parodonciumú utolsó támfog esetén is, amikor a terápiás cél a fog mozgatható növekedésének megelőzése, kedvező esetben a mozgathatóság csökkentése, megszűntetése. A Ceka horgony alkalmazása a statikai-biomechanikai szempontból igen jelentős koronahossz (erőkar)-gyökérhossz (teherkar) viszonylatában [4, 10, 11, 16, 18, 19] kedvező helyzetet teremt. Ennek elemzésében felhasználtuk Kaán tapasztalatait, aki alsó szubtotális foghiányok utolsó támfogait vizsgálva megállapította, hogy a klinikai korona-gyökérhossz arány átlagosan 1:0,76, statikailag igen kedvezőtlen [10]. Az általa használt 3,5 mm magas patrix elem alkalmazásával az arány 1:2,47-ra módosítható. Eseteinkben a csapos körfedélre épített Ceka nyomógomb magassága 3,15 mm, tehát e rögzítőelem felhasználásával hasonló vagy még kedvezőbb erőkar-teherkar arány feltételezhető. A támfogon a forgatónyomaték tehát jelentősen csökkenthetők. A Ceka horgony hatásmechanizmusának szemléltetésére elemeztük a támfog és a fogsor viszonyát, elmozdulását a fogsort érő különböző irányú, nagyságú, illetve eloszlású erőhatások izolált eseteiben, valamint terhelés nélküli állapotban. 1. Ha a fogsor alaplemezének a rágóerők vertikális erőkomponensei által létrejövő elmozdulását (süllyedését) vizsgáljuk, két eset lehetséges. Ha az erők egyenletes eloszlásban hatnak a fogsorra, akkor az alaplemez egyenletesen süllyed, a nyálkahártya rezilienciának és az erőkomponensek nagyságának függvényében [11, 14, 19]. Az alaplemez elmozdulása, tekintettel a reziliens horgony 0,3 mm-es — a helyfenntartó gyűrű vastagságával azonos — vertikális mozgási lehetőségére, megelőzi a támfog azonnali direkt megterhelését. A helyfenntartó gyűrű vastagsága jól alkalmazkodik a nyálkahártya reziliencia átlagértékeihez [11, 22]. (Természetesen szükséges a körfedél és a gingiva marginális hasonló vastagságú fóliázása is.) A patentfej erőtranszformátorként működik, vagyis az erőkomponensek bizonyos része a Ceka nyomógomb rugalmas alakváltozására fordítódik, tehát az erők egy része elnyelődik, így a támfogat csökkent mértékű erőhatás éri, megelőzve a parodoncium túlterhelődését, következményes károsodását. A másik eset, ha a rágóerők vertikális erőkomponensei nem egyenletes eloszlásban hatnak a fogsorra, akkor az alaplemez süllyedése nem egyenletes, a nagyobb erőhatások helyén nagyobb, a kisebb erőhatások helyén kisebb mértékű a vertikális elmozdulás. Ceka horgonyrendszer alkalmazásakor a támfog nem követi tehetetlenül a fogsor pozíció156
