Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
1987. május LXXX. évfolyam 5. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 80. 129—137. 1987. Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár) és *Szeged Mv. Tanács Kórház-Rendelőintézet Fogászat (vezető főorvos: Dr. Bödő János), Szeged Tapadás veszteség vizsgálata eltávolított fogak amalgámmal tömött és ép felszínein DR. GORZÖ ISTVÁN, DR. BLÜTHNER VIOLA*, DR. MARI ALBERT és DR. OLASZ TIBOR A fogágy pusztulása és a hibás tömések, fogpótlások között egyre nyilvánvalóbb a kapcsolat az utóbbi évek kutatásai szerint. Ezt bizonyítják az epidemiológiai [25, 39], a kísérletes klinikai [12, 13, 21, 22, 23, 27, 28, 29, 30, 31, 35, 36], valamint az eltávolított fogakon végzett vizsgálatok [4, 16, 17, 18, 34]. Röntgenfelvételek elemzésével [5, 7, 8, 11, 14], továbbá állatkísérletekkel is alátámasztottak már ezt [1, 2, 3, 15,26, 32, 37, 38, 40]. A World Workshop in Periodontics (1966) megállapította, hogy a túlérő tömések — mint helyi irritáló tényezők — fokozzák vagy elősegítik a fogágybetegséget [33]. Ha tekintetbe vesszük, hogy állatkísérletekben az ínybarázdába helyezett ligatúra segítségével gyorsítottan lehet előidézni fogágygyulladást [6, 20, 24], akkor a ligatúra és a túlérő tömés között csak annyi a különbség, hogy az előbbi körkörösen, az utóbbi pedig „csak” a fognak egy felszínén fejti ki káros hatását. A Black II. osztályú (továbbiakban II. o.) tömés és a fogágy kapcsolatának több sarkalatos pontja van. Ezt a viszonyt többek között befolyásolja a tömés gingivális szélének helyzete [10, 22, 25, 29], a tömés minősége [5, 7, 10, 13, 16, 25, 34, 37], valamint a tömés készítése óta eltelt idő. Vizsgálatunk célja az volt, hogy felderítsük, milyen hatással vannak az amalgámtömés hibái, lokalizációja és kora a fog rögzítő rostrendszerére, nevezetesen a tapadásra. Tapadás alatt a fog és az íny közötti — a cementbe ágyazott, ill. a csontban és az ínyben végződő rostok által létrehozott — összeköttetést értjük. A tapadásveszteséget pedig a legkoronálisabban elhelyezkedő rostok és a cement-zománc határ közötti távolság jelenti. Anyag és módszer Szájsebészeti ambulanciánkon 150 II. o., illetve V. o. amalgám tömést tartalmazó extrahált fogat gyűjtöttünk össze. A fogeltávolításkor feljegyeztük a betegek nemét, korát, a fogeltávolítás okát, a fog típusát és az anamnézis alapján a tömés korát. A moláris és premoláris fogakat vizsgáltuk, a bölcsességfogak kivételével. A vizsgált fogakat nem fogágybetegség miatt távolították el. A fogak csak egyik felszínükön — meziálisan, disztálisan vagy bukkálisan — voltak tömve, másik felszínük ép volt. Ezek a felszínek szolgáltak kontrollként a statisztikai kiértékelés folyamán. Érkezett: 1986. május 26. Elfogadva: 1987. január 16. 129
