Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

2. ábra. A törvégeket reponált helyzetben miniatürizált fémlemez rögzíti. A normokklúzói helyreállt a problémákat kiküszöböli. A módszer lényege az együlésben végzendő defi­nitiv ellátás: fogeltávolítás, műtéti osteosynthesis fémlemezzel és csavarokkal intraoralis behatolásból, a normokkluzió beállítása szemellenőrzés mellett [2]. Az elmúlt öt év során ezt a metodikát egyre jobban begyakoroltuk, módosí­tottuk és klinikánkon rutinszerűvé tettük ( 1.2.ábra). Ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag ezzel a módszerrel dolgozunk, hiszen egyes esetekben to­vábbra is a hagyományos eljárásokat kell alkalmaznunk. 1981 februárjától 1986 áprilisáig 84 drótvarratot végeztünk, számuk egyre csökken. Két ízben végeztünk АО lemezzel osteosynthesist. 152 állkapocstö­röttnél 174 osteosynthesist végeztünk miniatürizált lemezzel, ebből 116 lemezt intraoralisan helyeztünk be. Eredményeink értékeléséből kitűnik, hogy a gyulladásos szövődmények szá­ma megközelítően azonos a különböző módszereknél. Kezelés utáni traumás malokkluziót tekintve azonban más a helyzet, mivel a fent említett három me­todika alapján operáltak közül az első két csoportban ilyen jellegű szövődmény nem fordult elő, az intraoralisan elhelyezett miniatürizált lemezekkel operáltak között azonban 6 esetben postoperativ traumás malokkluziót észleltünk. Ezen négy esetben becsiszolással, két esetben pedig protetikai úton tudtunk segíteni. Külön kell említeni a rossz helyzetben rögzült, kezeletlen töréseket követő okkluziós eltéréseket. Fenti időszakban klinikánkon 2 ilyen beteget kezeltünk protetikailag. Megbeszélés Az állkapocstörések konzervatív kezelése (mandibulomaxillaris rögzítés) illetve ennek kiegészítése műtéti drótvarrattal a normokkluzió biztosítása szempontjából biztonságos eljárás [1]. A hosszas immobilizációt és az extraora­­lis műtéti feltárást kiküszöbölő korszerű műtéti eljárások azonban éppen az okkluzió beállítására előnytelenebbek. Az erős és tömegében nagy АО fémleme­zeket extraoralis behatolásból kell elhelyezni, így a műtét során a fogak illesz­kedése csak nehézkesen ellenőrizhető. Még a leggondosabb törvégegyeztetés esetén is előfordulhat kóros fogsorzáródás a műtét után. Ezért ilyen beavatkozá­sok előtt tanácsos a mandibulomaxillaris rögzítés alkalmazása, mely a műtét után megszüntethető [3]. A klinikánkon bevezetett és rutinszerűvé tett mű­téti eljárás intraoralis behatolásból miniatürizált lemezekkel, szintén az okk­luzió szempontjából kényes eljárás. A diszlokált törvégek repozíciójával és 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom