Fogorvosi szemle, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

„A fogszuvasodás népegészségügyi jelentősége” címmel tartotta a főreferátumot. E két kongresszus a háború okozta elszigeteltségünk után újjáélesztette nemzetközi kapcsolatainkat. Balogh Károlyt a Fogorvos Szakcsoport 1947-ben díszelnökévé, majd 1948-ban elnökévé választotta [3]. 1957-ben Rómában tartotta az FDI világkongresszusát. Balogh vezetésével nagyobb delegáció utazhatott erre a kongresszusra. Számos hazai fogorvos tartott előadást és a nemzetközi fogorvostörténelmi kiállítás anyagának jelentős részét is mi mutattuk be.

A hazai tudományos életünknek „pénteki ülések’’-пек nevezett sajátságos intézménye is nevéhez fűződik [9]. A Stomatologiai Klinika péntek reggeli tudományos ülésén nemcsak a klinikusok, hanem a fogorvos társadalom tagjai, előadások, hozzászólások formájában szót kaphattak. Balogh mint üléselnök vonzóvá tette a tárgyalásokat, az előadó terem mindig zsúfolt volt, hozzászólásai és azokra történő felszólításai az ülésnek elevenséget adtak, miközben az egészséges humor is sokszor helyet kapott, a szakmai napi eseményeket is méltatták és a legifjabb fogorvos nemzedék megismerhette a szakma idősebb kiválóságait (2. ábra).

Balogh 1946—47 tanéven át az Orvosi Kar és 1955—1964 között a Fogorvosi (Fogorvostudományi) Kar dékáni tisztét töltötte be. Ez idő alatt sok nehéz feladatot oldott meg [10]. A Pápai Páriz Kollégiumnak, az egyetem első, háború utáni kollégiumának alapítása is munkásságának eredménye [25]. Mint a Fogorvosi Kar dékánja szervezte meg 1959-ben a négy fogászati tanszéket (klinikát) [5]. Munkatársai és tanítványai közül jónéhányan professzorok, többen docensek lettek és számosán megszerezték az orvostudományok doktora, ill. kandidátusa fokozatot.

Balogh Кárolyn&k mint dékánnak gondolkodásmódjára jellemző esetet ír le Zoltán Imre professzor visszaemlékezésében [26]. Tanszékvezetői megbízásáról tárgyaló Orvosi kari ülés előtt, volt főnökétől róla „minden szépet és jót” elmondó ajánló levelet vitt Baloghimk, aki akkor dékán volt. Balogh az őt felkereső, addig általa nem is ismert Zoltánnak elmondta, hogy az ajánló levelet adó telefonon visszavonta az ajánlását. Balogh azonban mégis felolvasta a Kari ülésen az eredeti levelet és Zoltán megkapta a megbízatást.

A tudomány kiemelkedő művelőinek emléket állító visszaemlékezés legtöbbször konkrét, érzékelhető, idézhető eredményeket, így műveket és létesítményeket helyez előtérbe. A személyiség, a szellemiség sokkal kisebb teret kap és ez az idők múlásával még inkább halványodik, amint fogy a közvetlen ismerősök, emlékezők sora. Talán ezért is jogosult a mostanában dívó szokás, hogy kiemelkedő egyéniségekről születésüknek 90. évfordulóján is írnak emlékezést, mert akkor még vannak, akik szellemi képességük és emlékező tehetségük birtokában tudnak olyan adatokat rögzíteni, ami ha nem történik meg, akkor azok végleg elvesznek. E gondolat jegyében néhány jellemző adat Balogh Károly életviteléről és emberi tulajdonságairól. Életmódját jellemzi, hogy nem dohányzott, alkoholt jóformán sohasem fogyasztott, feketekávét is keveset. De azért nem aszkéta, a szép nemnek tisztelője, a jó étkeknek értékelője volt. Szerette a természetet, a turisztikát, a vadászatot és az utazásokat. Mindig gondosan, kifogástalanul, de puritánul öltözködött. Kedvelte a zenét és a képzőművészetet, bár magasabb kultúrája nem volt ezeken a területeken. Sajátságos tulajdonsága volt, hogy a személyes, néha súlyos sérelmeit, még ha erre idővel módja is lett volna, nem torolta meg. Ajtaja mindig nyitva állt, szívesen és örömmel segítette tanáccsal és tettel a hozzáfordulókat, akár munkatárs, tanítvány, hallgató, klinikai alkalmazott, vagy páciens volt az.

136