Fogorvosi szemle, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
körben tisztázott, általában próbaexcisiót végezni nem szoktunk. A terápiás célból eltávolított idült, lobos szövet mikroszkópos vizsgálata — természetesen — kötelező. Ismeretes ugyanis, hogy az idült gyulladás, különösen meggyengült. immundeficites szervezetben praeblastomás irányban fejlődhet. Az irodalomban nem találunk olyan adatokat, hogy a tartósan alkalmazott DH a gingivában hajlamot indukálna malignizálódás felé. Azt tudjuk, hogy a leukoplakia simplex a szájüregi praecancerosus állapot kategóriájába tartozik. Lényege a hám fokozott elszarusodása, a kötőszövetben a lymphocyták, plazmasejtek és fibroMastok megszaporodása, valamint a kollagén rostok túltengése. A DH-t tartósan szedők gingiva hyperplasiájában ezek a morphológiai deviációk —, amint azt a histológiai képen látjuk — pregnánsan jelentkeznek: a hám elszarusodása fokozott, általában vaskos, alapja egyenetlen, a basalis rétegben polymoirphismus, hyperchromasia, s ez enyhe atypia jele. Ha figyelembe vesszük, hogy az epileptológiában az egész DH-kezelés, valamint annak szájüregi szövődményei csak néhány évtizede ismertek, továbbá, hogy a gyógyszerszedésre igen gyakran már gyermekkorban rákényszerülnek a betegek és a terápia mélyen a felnőttkorba nyúlhat, a gyógyszerártalom jövőbeni veszélyeire ezen a területen is gondolnunk kell. Aránylag csekély számú esetünk ismertetését ezért is tartjuk indokoltnak, mert histológiai leleteink alapján nem érezzük súlytalan mellékhatásnak a rendszeres antiepileptikum-szedés gingivaszövődményét. Jelen közleményünkben arra szeretnénk a figyelmet irányítani, hogy az anticonvulsív szerek cserélése, a kialakulóban lévő vérszintmeghatározás kiaknázása, tehát az antiepileptikumok ésszerű változtatása mellett érdemes sűríteni a fogászati gondozás frekvenciáját* figyelem-ráterelést a gondos szájhigiénére, valamint a szájüregi elváltozások korai szanálására. Ügy gondoljuk, hogy különösen gyermekkorban indokolt szorgalmaznunk a szakellátás intenzitását, gyanús esetben kimetszést és histológiai ellenőrzést, ha el akarjuk kerülni fiatal felnőttekben a szöveti dysplasia jeleinek baljós jelentkezését. IRODALOM: 1. Лае, F.: Hyperplasia gingivae dyphenylhydantoine. Acta Ódont. Scand. Suppi. 34, 1963. — 2. Bollobás E.: Elhanyagolt betegségcsoportok a gyermekfogászatban.^ Fogorv. Szle. 78, 211, 1985, —3. Endes P.: Pathologia, Medicina 3. kiad. 511. old. 1978. — 4. Flerkóné Bárdos V.—Szekeresné Rudas L.: Hosszan tartó diphedankezelés hatása patkányokon. Fogorv. Szle. 60,117, 1967.— 5. Frankel, S. L.: Dilatin Sodium in the treatment of epilepsie. J. Med. Ass. 114,1320,1940. — 6. Glickmann, 1—Lewitus, M. P.: Hyperplasie of the gingive associated with dilantin (sodium diphenyl hydantoinate) therapie. J. Amer. Dent. Ass. 28, 199, 1941, —7. Halász P.: Az elektroenkefalográfia helye az epilepsziakutatásban és ellátásban Magyarországon. Ideggyógy. Szle. 31. 562,1978. — 3. Halász P.: Az epilepsziás mechanizmusok megítélésének néhány aktuális szemléleti kérdése. Orv. Hetik 124, 2411.1983. — 9. Hanzély B.: A hydantoin-kezelés ínyjelenségeinek histopathologiája. Fogorv. Szle. 69, 418, 1976. — 10. Hassel, T. M.—Jacoway, J. R.: Über die klinischen Verlaufsformen und neueren Forschungsergebnisse von Gingivavergrösserungen. Quintessenz. 32, 903, 1981. — 11. Jam, D. és mtsai: Epilepsy. Pregnancy and the child. Rawen Press, New York, 1982. —12. Kimball, O. P.: The treatment of epilepsy with sodium diphenyl hydantoinate. J. A. Med. Ass. 112, 1244, 1939. —13. Little, T. M. és mtsai: Diphenylhydantoin induced gingival hyperplasie, its respons to changes in drog dosage. Dev. Med. Child. Neurol. 14, 421, 1975. —14. Matsumoto, K. és mtsai: The gingival hyperplasia resulting from diphenylhydantoin in children and adults. Int. J. clin. Pharmacol. 12,369,1975.— 15. Merrit, H. H.—Putnam, T. J.: Sodium diphenyl hydantoinate in the treatment of convulsiv disorders. J. A. Med. Ass. Ill, 1068, 1938. —16. Panuska, H. J. és mtsai: The effect of anticonvulsant drogs upon the gingiva: a series of analysis of 1048 patients. J. Peridont. 31, 336, 1960. — 17. van der Quast, W. H. M.: Over de hyperplasie van der gingiva als neveneffect van het anti-epilepticum fenitoine. Hoitsema, Groningen. 1957. — 18. Richens, A.: Clinical 107
