Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 78. 83—89. 1985. Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó Imre, egyetemi tanár), Pécs A II. osztályú amalgámtömések approximális felszínei DR. KESZTHELYI GUSZTÁV Az ínyszél alá érő tömésszéleik mellett megfigyelt gingivitis elvben a következő tényezők hatására jöhet létre: 1. a tömőanyag irritáló hatása, 2. fokozott plakk-képződés a tömés felszínén, 3. fokozott plakk-képződés a nem megfelelően záró tömésszélek mentén [14]. Bebizonyosodott, hogy az amalgám nem okoz irritációt [5, 9, 15]. Így a durva, nem polírozott tömésfelszínek, valamint a nem záró tömésszélek je-i lentősége az, hogy itt fokozottabban képződik a plakk és az innen a jelenleg ismert módszerekkel nem távolítható el [9, 15]. Az amalgámtömések okkluzális felszíneit illetően számos klinikai vizsgálatot végeztek és a széli zárás vizsgálatára klasszifikációt is kidolgoztak [12]. Ugyanakkor az approximális felszíneken eddig csak a gingivális tömésszél állapotát vizsgálták [1, 2, 4, 5, 6, 9, 10, 11, 15, 17]. Ezért határoztuk el, hogy extrahált fogakon a gingivális tömésszél mellett az orális és vesztibuláris tömésszéleket, valamint a felszín simaságát is értékeljük. Célul tűztük ki azt is, hogy megállapítsuk, hogy a klinikai és a radiológiai vizsgálat eredményei hogyan viszonyulnak egymáshoz. Vizsgálati anyag és módszer Összesen 200 II. osztályú amalgámtöméssel ellátott, extrahált fog approximális felszínét vizsgáltuk. A fogak között azonos számban szerepeltek a felsők és alsók, a premolárisok és molárisok, melyek egyik felében a meziális, a másikban a disztális felszínen volt a tömés. A fogak az előző közleményünkben szereplő mintából származtak [10]. Csak azokat a fogakat vizsgáltuk, ahol a tömésszélek mentén nyilvánvaló szekundér káriesz nem volt látható. A gingivális, valamint az orális és vesztibuláris tömésszélek állapotát 3-as számú Medicor szondával vizsgáltuk [1]. A szondát váltakozva mozdítottuk el a fogfelszín felől a tömés felé és fordítva, és a következőket rögzítettük: a) Megfelelő — a szonda mindkét irányban akadálytalanul elmozdítható, b) Túltömés — a szonda hegye a fogfelszín felől (túlérő tömés) a tömés felé elmozdítva megakad (la. ábra), c) Alultömés — a szonda hegye a tömés felől a fogfelszín felé elmozdítva akad meg (2a. ábra), d) Rés — a szonda hegye mindkét irányú elmozdítás során megakad (3a. ábra). A tömések felszínének, polírozottságának vizsgálata előtt a fogakat 48 órán át 37 °C hőmérsékleten 3% hidrogénperoxid oldatban tartottuk, hogy a puha depozitumokat eltávolítsuk. A tömésfelszín leszárítását követően szabad szemmel megtekintve vizsgáltuk, hogy polírozás történt-e, vagy sem. Ezt követően a fogakat röntgenfilmre helyeztük és gyurma segítségével állítottuk be, hogy a sugárirány orthoradiális legyen. A fókusz-film távolságot műanyag vonalzóval mértük, és 30 cm-re rögzítettük, a hosszú kónusz módszer kívánalmainak megfelelően [3]. A hibás tömések különböző típusainak röntgenképét az 1—3b. ábrák mutatják. Érkezett: 1984. március 8. Elfogadva: 1984. december 3. 83
