Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

Fogorvosi Szemle 48. 50—57. 1985.

Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Tóth Károly egyetemi tanár) és Városi Tanács Kórház Rendelőintézet Fogászati Osztály (vezető főorvos: Dr. Bödő János), Szeged

A tapadásveszteség vizsgálata fogágybetegség és fogszuvasodás miatt eltávolított fogakon

DR. GORZÖ ISTVÁN ÉS DR. BLÜTHNER VIOLA

Általánosan elfogadott tény, hagy ha az ínybarázdában és az ínyszél közelében plakk halmozódik fel, akkor 2—3 hét után gyulladás alakul ki a hámtapadás környezetében [2, 10, 12]. Hosszabb idő után a gyulladás továbbterjed az íny többi részére, és végül a csontra is [5, 10. 12, 16]. A gyulladás következtében a hámtapadás (továbbiakban HT) — és az ínybarázda hámsejtjei burjánzásnak indulnak és belenyomulnak a beszűrt kötőszövetbe a gyökérfelszín mentén. A HT — cement-zománc határhoz legközelebb eső — sejtjei átalakulhatnak a tasakfalat borító hámsejtekké. Ha a gyulladás következtében a HT alatt nagyjából vízszintesen futó kötőszöveti rostok elpusztulnak, a HT sejtjei apikális irányba vándorolhatnak [17]. Amennyiben a gyulladás nem szűnik meg és a kötőszöveti rostok pusztulnak, tovább mélyül a tasak [10, 12].

A tapadásveszteség (továbbiakban TV) mérésével képet nyerhetünk a fogágybetegség súlyosságáról és előrehaladási sebességéről.

Vizsgálataink során a következő célokat tűztük ki:

1. Megvizsgáljuk, hogy azon egyéneknél is van fogágybetegség, akiknek nem fogágybetegség miatt távolították el fogaikat;

2. Választ kapjunk arra a kérdésre, van-e TV, plakk jelenléte nélkül?

3. Megerősítsük azt a tényt, hogy a plakk szorosan követi, avagy mintegy maga előtt tolja a HT-t.

Anyag és módszer

Vizsgálatainkat 171 eltávolított fogon végeztük. A foghúzás során feljegyeztük az egyén korát, nemét, az eltávolítás okát és a fog típusát. A fogak gyűjtése egy rendelőben történt és válogatással. Az eltávolítás oka szerint két csoportot alkottunk; aszerint, hogy káriesz és következményei vagy fogágybetegség miatt távolították el a fogakat. A vizsgálatok során Waerhaug [24, 25] módszerét alkalmaztuk, a következőkben leírt módosítással. A fogakat csapvizes öblítés után 24 órára 4%-os formalinoldatba helyeztük, fixálás céljából. A plakk és a visszamaradó gyökérhártyarostok festésére a fogakat fél percig Toluidin-kék oldatba helyeztük. A festés után a fogakat ismét csapvízzel leöblítettük és szobahőmérsékleten száradni hagytuk. A méréseket sztereomikroszkóppal (SM XX típusú, VEB CARL ZEISS JENA) végeztük. Az alkalmazott össznagyítás 16-szoros, az objektív- és tárgytávolság átlagosan 100 mm volt. A szemlencsébe 100-as osztású okulár mikrométert helyeztünk, amelynek segítségével egységben mértük a kívánt távolságot. Ahol 100 egységnél nagyobb volt a tapadási veszteség, a fogon történt jelöléssel két lépésben végeztük a mérést. A kalibrálás során 1 mm 14 egységnek felelt meg. A fogakon a következő távolságokat mértük:

:0