Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
A vizsgálatok alapjául vett időszakban a műtétek többségét a ramus vertikális osteotomiája módszer szerint végeztük. E műtéti típust azért részesítettük előnyben, mert akkori tapasztalataink szerint ez felelt meg legjobban elvárásainknak és technikai felkészültségünknek. A progénia-korrekciós műtétekkel szemben támasztott elvárásaink — amelyek az évek folyamán alakultak ki — a következő pontokban foglalhatók össze: 1. Jó és tartós esztétikai eredmény. 2. Jó olkikluzió és kiegyensúlyozott artikuláció a műtét után, 3. Műtét után kellő csont kontaktus. 4. Ér- és idegsérülés elkerülése. 5. Olyan feltárás, amelyből a műtéti terület jól áttekinthető. A fenti szempontok alapján röviden értékeltük azokat a műtéti módszereket, amelyeket a felmérésünkben szereplő betegeink arcdeformifásának korrekciójában alkalmaztunk. A ramus vertikális osteotomiája a fogakat magábafoglaló mandibula-rész minden irányú, jelentős mértékű elmozdítását teszi lehetővé és ezáltal jó okklúzió teremthető. Extraoralis feltárásból tetszés szerinti csontérintkezés hozható létre. Az angulus és az ág alakja jól befolyásolható, ér- és idegsérülés elkerülhető. Hátrányai a bőrmetszés, továbbá, hogy a musculus temporalis a distalis fragmentumon marad, s ez később nemkívánatos változásokhoz vezethet. A ramus fordított L alakú osteotomiája előnyeiben és hátrányaiban csaknem egyezik az előző módszerrel. Kedvezőbb, hogy a m. temporalis a proximalis törvégen marad, így a késői hátrányos változások jobban elkerülhetők. A műtéti technika viszont kissé bonyolultabb, nagyobb az ér- és idegsérülés veszélye. A ramus szélesebb feltárása végett nagyobb bőrmetszést igényel. Obwegeser műtét nagy előnye az esztétikailag kedvező intraoralis feltárás. A széles felületen érintkező fragmentumok biztosítják a gyors és optimális sebgyógyulást. Nagyobb műtéttechnikai felkészülést és tapasztalatot igényel, csak így kerülhető el az ér- és idegsérülés. Korlátozott szájnyitás, túlságosan gracilis ág és igen nagyfokú álkapocsdeformitás esetén e módszert nem célszerű alkalmazni. Kellő körültekintéssel azonban tökéletes eredményt érhetünk el. Megbeszélés A műtét utáni adatok összehasonlítása alapján megállapítható, hogy az esetek jelentős hányadában (sagittális irányban 70 %-ban, vertikális irányban 36 °'oban) a műtéti módszertől független, kisfokú, kedvezőtlen irányú változások következnek be a műtétet követő években. E változások feltehetően abból adódnak, hogy a műtéttel megbontjuk a dysgnathiára jellemző, hosszú évek alatt kialakult egyensúlyi helyzetet. A műtét után a szövetekben még sokáig működnek azok az erők, amelyek a művi változás után visszaállítani igyekeznek a kiindulási — ugyan kóros, de mégis egyensúlyi — helyzetet. Az operáció folyamán ezért célszerű enyhe túlkorrigálásra törekedni. Természetesen csupán olyan mértékben, amelyet az adott körülmények, a harapási szituáció és előzetes számításaink lehetővé tesznek. Vizsgálataink felhívják a figyelmet a műtét utáni retenció jelentőségére. A műtét utáni kedvezőtlen változások elkerülésére, illetve csökkentésére akkor van a legtöbb esélyünk, ha a műtéttel sikerült optimális Oikiklúziót kialakítaini, a cs ont s zegm en t u m ok gyógyulását pedig funkcióstabil osteosynthesissel. valamint kellő idejű immobilisatioval biztosítottuk. Kritikus esetekben műtét után fél-, egy évig retenciós készülék viseltetését javasoljuk. 36
