Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
Forgorvosi Szemle 78. 104—113. 1985. Szegedi Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Tóth Károly egyetemi tanár, Szeged Plakk-felhalmozódás in vitro vizsgálata kozmetikus tömőanyag minták felszínén DR. TANÁCS ANTAL, DR. HARASZTHY GÉZA és DR. SZENTPÉTERY JÓZSEF* A kozmetikus tömőanyagok egyik fogyatékossága, hogy a tömés megszilárdulása után az esetleg szükséges korrekció miatt a kapott felület nem tökéletesen sima. A kompozíciós tömőanyagok anorganikus töltelékanyagának szemcsemérete döntően befolyásolja a tömésfelszín milyenségét. Kanter és Roy [3] 1976-ban igazolta, hogy annál simább felszínit kapunk, minél kisebb a töltelékszemcsék mérete. A műgyanta tömések érdes felszíne plakk-retencióhoz. majd szekundér káriesz keletkezéséhez vezethet. A töméseket már eleve úgy kellene készíteni, hogy utólagos felületkorrekcióra ne legyen szükség. Ismeretes, hogy a legsimább felszínt akkor kapjuk, ha a tömőanyagot a behelyezés után celluloid matricával állandó nyomás alatt tartjuk a megszilárdulásáig. A gyakorlatban a túltömés szinte elkerülhetetlen, ennek következtében az üreg szélein a tömőanyag peremet képez. Ezt a felesleget montírozott kővel vagy gyémánttal el kell távolítani, hogy sima átmenetet biztosítsunk a zománc és a tömés felülete között, de így az eszköz könnyen elcsiszol a zománcból is, és tönkreteheti a tömés széli zárását. Macchi és Craig [4] elöktrcmmikroszkópots vizsgálatai azt mutatták, hogy a polírozás kapcsán az eredetileg sima felület érdes lesz, mert az anorganikus töltőanyag az organikus kötőanyagból a tömés felszínén szabaddá válik. Kagueler és Weiss [2] 1970-ben összehasonlította in vivo a plakk-felhalmozódás fokát 7 különböző tömőanyag felszínén. Megállapította, hogy a plakkakkumuláció a polírozatlan felszíneken a legnagyobb. Polírozás után az anyag pla'klk-reteneiós képessége növekvő sorrendben a következő volt: ama Igám, porcelán, arany, műgyanta. Célul tűztük ki, hogy kozmetikus tömőanyagminták különbözőképpen kidolgozott felszínén a plakk felhalmozódás segítségével értékeljük a különböző felületkidolgozó eljárásokat. Anyag és módszer Vizsgálataink során egy gyári szilikát-cementfajta, a Luxsilit és három kompozíciós tömőanyag, a Concise, Restodent és az Evicrol plakk-akkumulációs készségét hasonlítottuk össze. Viszonyítási alapként emberi fog zománcát használtuk, melyet extrahált nagymetsző labiális részéből nyertünk, úgy, hogy azt a tömőanyagmintákkal azonos felszíni kiterjedésűre alakítottuk. Megfigyeléseinket a Dolan és mtsai [1] által 1972-ben leírt művi bakteriális plakk előállítására alkalmas módszer módosított változatával végeztük. A módosítás lényege, hogy a szerzők által vizsgált nyál és kalcium-foszfát koncentrációk közül csak azokat használtuk, amelyek a közlemény szerint a legjobb eredményt adták a plakk-képződés tekintetében. ‘Jelenlegi munkahelye: DOTE Stomatologiai Klinika Érkezett: 1983. december 15. Elfogadva: 1984. október 15. 109
