Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
fogorvosra kevesebb megterhelés jut. Ez lehetővé fogja tenni König szerint (1983) a paciensekkel való egyéni foglalkozást, a technikai beavatkozáson túlmenően a pszichológiai kontaktusok bővítését, a pacienseknek a helyes életmódra való szoktatását, az egyéni szájhigiénés nevelést és a motiválást. A megfelelő prevenció eredményeképpen a cariesredukció mellett a kifejlődő cariesek nem érnek el olyan mélységet, mint régen, és így kevesebb terápiás beavatkozás (cavitásalakítás, tömés) lesz szükséges. A kezdeti cariesek (incipiens caries) egy része remineralizáló oldatokkal visszafejleszthető, és ezért a jövőben komolyan mérlegelendő (Thylstrup és Qvist 1983), hogy a fogszakorvosokat arra oktassuk, hogy a kezdeti carieseket, melyeknek remineralizációja elképzelhető vagy legalábbis megkísérelhető, ne tárják fel és ne végezzenek tömést. Ezáltal csökkenthető a felesleges tömések száma, és a terápia a remineralizáció, illetve a prevenció felé tolódhat el. Lutz (1983) nézetei szerint a cariesintenzitás-csökkenés, valamint a mély cariesek arányának eltolódása a kezdeti cariesek javára a terápiás cariologiában is új elvek bevezetését teszi szükségessé. Ennek megfelelően a klasszikusan kialakított kavitásokon végzett klasszikus tömések számarányának a jövőben csökkenie kell, mégpedig az új elvek alapján kialakított kavitások, a kompozíciós tömések alkalmazása, valamint a remineralizációs eljárások felé. Mindez új, prevencióra eentrált gondolkodást kíván meg a fogorvosoktól. A prevenció kérdését tárgyalva, jelentős szerepet játszik a caries elleni vakcina, az antimikrobiális szerek és a barázdazáró anyagok alkalmazása. A caries elleni védőoltással folyó kísérletek bizonyos mértékig sikeresnek mondhatók (Krasse és Mcbritle 1983). A vakcinációval kapcsolatiján elsősorban a Streptococcus mutans alkalmazásának lehetősége szerepel. Ennek jelentőségét a szerzők legújabb tanulmánya is alátámasztotta, melyben kimutatták, hogy svéd gyermekeknek, akik két éves koruk előtt Streptococcus mutánssal fertőződtek, négy éves korukban 10,6 dmf-s foguk volt. Azoknál a gyerekeknél, akiknél Streptococcus mutánst nem mutattak ki, a megfelelő dmf-s érték 0,3 volt. Antimikrobiális kezelés után az erősen fertőzött egyénekben a Streptococcus mutans-szám a plakkban és a nyálban is erősen csökken, azonban a kezelés abbahagyása után a Streptococcus mutans-szám ismét emelkedik. A magyarázata ennek a recidivának az lehet, hogy a Streptococcus mutans elleni antitestek egy III. táblázat Streptococcus mutans vákcináició eredményei rágcsálókon, emlősökön és embereken (Krasse és Me Bride 1983) Az immunizáció módja Antitest szérumban nyálban Redukció S. mutans caries szám aktivitás R ágcsálóknál parenteralis-j+ + + peroralis-j_i_ 1 + + Emlősöknél parenteralis + + + peroralis — — intraductalis + + + Embernél peroralis ± ± + —néhány esetben pozitív hatás 8
