Fogorvosi szemle, 1984 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

Landgraf Lőrinc (1866—1945) a századforduló után sokat foglalkozott a fogágybetegség kóroktanával. Pályáját mint katonaorvos kezdte meg, az I. világháború alatt újra ténylegesítették, egy ideig a budapesti Csobánc utcai katonai kórház fogászati osztályának vezetője [18]. Megelőzte korát, amikor a század legelején mint fogorvos elsőnek mutatott rá az orális gócfertőzés lehetőségére [17],

4. ábra. Landgraf Lőrinc (Szablya-Frischauf K. pasztell képe)

Számos, a fogágybetegség kóroktanával foglalkozó előadásában és cikkében azt a ma is korszerűnek tetsző álláspontot képviselte, hogy az ínyszél a predilekciós helye a fertőzésnek és ez a legfőbb alapja a pyorrhoea alveolaris keletkezésének. A marginalis gingivitist a fogágybeteség kezdeti szakaszának tartja. A fogágybetegség és a marginalis gingivitis között oki kapcsolatot („kauzális nexus”) tételez fel. Gyakran utal a marginális detritusra, mint a gingivitis, a pyorrhoea kiváltó okára. A detritust, leírása szerint, bomlásnak indult ételmaradványok, lelökődött hámsejtek, nyálka és különböző baktériumok nagyobb tömege alkotja. Landgraf marginalis detritusa értelemszerűen közel áll a mai plakk fogalmához. Szükségesnek tartja a detritus és fogkő aprólékosan pontos eltávolítását és azt, hogy ezt követően a páciens gondosan kefélje a fognyakakat. A phyorrhoea sebészi kezeléséül az ínytasak kiirtását és a szuvas csontrészek kikaparását ajánlja [12, 13, 16].

Több, a Károlyi-elmélet támadó cikke [14] nem közvetlenül Károlyival, hanem az elmélet híveinek, Szabó Józsefnek [8, 27] és Péter Józsefnek [21] a közleményeivel száll vitába. Landgraf szerint nem a túlterhelés az elsődleges és a tehermentesítés utáni jó eredményeket úgy magyarázza, hogy ,,a már beteg fog csekélyfokú articulatios zavarok iránt is igen érzékeny lehet és így kikapcsolása a harapásból rá nézve előnyös”. leandgraf idővel némileg megbékélt Károlyi gyógyító módszereivel, saját nézeteinek fenntartása mellett. Örömmel veszi tudomásul, hogy Károlyi „újabban” a tasakoknak alapos kitisztítását és desinfectióját is szükségesnek tartja. „Ha ezt concedálja, akkor nekem az ő módszere ellen semmi kifogásom sincs” — írja [15].

A két világháború között a Károlyi elmélet védelmezője és továbbépítője volt Péter Ferenc (1889—1963), későbbi bécsi professzor, Károlyi rokona. Számos közleményt írt a túlterheléstanról, vitába szállva azok támadóival, így Gottlieb, B.-vah a bécsi iskola nagynevű parodontológusával. Péter bizonyította, hogy a Gottlieb-féle szánkaartikuláció művi becsiszolása és az éjszakai harapásemelő síné a Károlyi-féle elgondoláson alapszik [21].

112