Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 76. 77—83. 1983. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest A fogorvosi székben előforduló kollapszusokról DE. DIVINYI TAMÁS A hazai orvosi szakirodalomban az ájulás, kollapszus, syncope kifejezések sokszor csaknem azonos értelemben használatosak. Tankönyvi meghatározás szerint a perifériás keringési elégtelenség rövid ideig tartó reverzibilis alakját kollapszusnak, ha eszméletvesztéssel jár syncopenak nevezzük. Az agyat érintő, perifériás eredetű vérkeringési zavar; kollapszus, syncope, számos általános szervezeti megbetegedés tüneteként jelentkezhet [14, 16, 27, 37]. Megjelenési formáját tekintve vagotoniás, és vasodepressor syncope, vasovagális vagy banális [6] kollapszus néven is említett ájulás azonban önálló kórfolyamatnak tekintendő [9]. Az ájulás a pszichoszomatikus betegségek tipikus példája; pszichés hatásra bekövetkező szomatikus reakció. Wayne [37] 510, különböző okból bekövetkező syncope vizsgálatánál 58,4 %-ban talált i[yen emocionális hatásra létrejövő ,,vagovasalis” reakciókat. Az ájulás tünetei, klinikai megjelenési formája jól ismertek. Ezek sokszor hirtelen, minden átmenet nélkül jelentkezhetnek, de legtöbbször megelőző tüneteket (prekollapszus): sápadtságot, verejtékezést, mélyebb, szaporább légzést, émelygést, hányingert észlelünk. Ha a folyamatot hagyjuk kifejlődni, a beteg rendszerint elveszti az eszméletét. Az ájulás kifejlődésekor a keringésre rendszerint vérnyomásesés és bradycardia jellemző. A folyamat lényegében jóindulatú, a beteg számára azonban rendkívül kellemetlen élmény, ezért fontos, hogy patomechanizmusával, megelőzésével és terápiájával foglalkozzunk. A folyamat patomechanizmusa pontosan nem ismert. Ennek valószínű oka a speciálisan humán jelleg. Állatkísérletek hiányában így a vizsgálatok bizonyos fiziológiás részfolyamatok tisztázásából és minél nagyobb számú betegen történő klinikai megfigyelésekből álltak. Az irodalomban fellelhető vizsgálatok típusos beteganyaga véradók és a fogászati, szájsebészeti betegek köréből került ki. Előfordulását illetően véradóknál Graham [19] 15,2 %-os, Greenbury, Williams [21] 3—6 %-os gyakoriságot talált. Fogászati betegeknél végzett statisztikai vizsgálatoknál Hannington-Kiff [22] 49 betege 2 %-os, McGimpsey [25] 100 betege 1,1 %-os előfordulásnak felelt meg. Legalaposabb vizsgálatokról Edmondson és mtsai [13] számoltak be, 135 betegük a vizsgált betegek számának 2 %-át tette ki. A klinikai megfigyelések fontosságát tekintve a Szájsebészeti és Fogászati Klinika ambulanciáján statisztikai és kísérletes vizsgálatokat végeztünk. Jelen közleményünkben csak a statisztikai vizsgálatok eredményeit szeretnénk ismertetni. A folyamat patomechanizmusára vonatkozóan az irodalom teljes áttekintésére törekedtünk. Megfigyeléseinket az így nyert adatok segítségével próbáljuk értékelni. Vizsgálati anyag, módszer Feljegyeztük a klinika ambulanciáján 1977. jan. és 1981. július (4,5 év) között bekövetkezett ájulások számát. Csak azokat a betegeket vettük be, Érkezett: 1982. július 9. Elfogadva: 1982. december 8. 77
