Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
Fogorvosi Szemle 76. 209—212. 1983. iSárospataki Városi Tanács VB. Egészségügyi Osztállyá Fogászati Szakrendelés (városi főorvos: Dr. Kántor Irén), Sárospatak Rögzített fogpótlások behelyezhetőségének megállapítása lenyomat alapján DR. GERGYENI PÁL Az öntött rögzített fogpótlások szélesebb körben való alkalmazását nagymértékben hátráltatja az a tény, hogy mindmáig nem rendelkezünk olyan egyszerű eszközzel vagy módszerrel, amely lehetővé tenné a fogorvos számára — a tervezés és az előkészítés stádiumában — munkája gyors és megbízható ellenőrzését, a csonkok párhuzamosítását. Különösen így van ez a bonyolultabb fogművek és a körhidak készítésekor. Léteznek ugyan intraorális párhuzamosító szerkezetek, de ezek a mindennapi gyakorlatban nem terjedtek el, használatuk meglehetősen nehézkes [7]. A Götz által ajánlott vesztibuláris viaszlenyomat csak féloldali hídpótlás esetén alkalmazható. A szerző a munkatársaival végzett későbbi modellkísérleteiben már figyelembe veszi azt is, hogy a csonkok tengelyei nem egy síkban, hanem a térben helyezkednek el [3, 4, 5]. A jelenlegi gyakorlat szerint a fogtechnikus rajzolja be a korrigálandó részleteket a mintán extraorális paralelométer segítségével [1, 2, 7, 8]. A kisebb hibákat viaszfelrakással ki is küszöböli, de a nagyobb eltéréseket a fogorvosnak kell kijavítania utáncsiszolással. Ez nagyon biztonságos, de igen hosszadalmas és a beteg sem fogadja szívesen, ha a lecsiszolt fogához újra hozzányúlnak. Az általam alkalmazott módszer azon a fizikai törvényen alapszik, hogy a fény egyenes vonalban terjed, valamint azon a konvención, hogy az egy pontból kiinduló fénysugarak nagy távolságban párhuzamosaknak tekinthetők. Módszer A csonk (mint csonkakúp) szemközti alkotóit gondolatban meghosszabbítva a metszéspontból kiinduló szögfelező adja az optimális behelyezési irányt (kúpos előkészítés esetén ugyanis több behelyezési irány lehetséges — 1. ábra)-, ez a csonk tengelye. A lenyomatot — amely a csonk tükörképe — ebből az irányból, vagy a behelyezési tartomány bármely más irányából szemlélve azt látjuk, hogy a rágófelszíni rész kerülete a gingivális szél kerületén belül koncentrikusan helyezkedik el. A köztük levő ,.gyűrű” nem más, mint a csonk palástjának vetülete. Ennek alapján leszögezhető, hogy jó az előkészítés (nincs alámenő felület) akkor, ha találunk legalább egy olyan irányt, ahonnan nézve a lecsiszolt felszín lenyomatának minden pontja látható és ebből a gingivális szél sem takar semmit. A lehetséges helyzeteket a 2. ábra mutatja. Híd esetén a csonkok térben különböző tengelyállása miatt közös behelyezési irányt kell keresnünk. Gondos előkészítés után gipsz + Silodent lenyomatot veszünk (világos színe miatt célszerű Siledentet használni, mivel rajta a részletek jobban megítélhetők, mint pl. a sötétebb kék Xantopren esetében). E „próbalenyomatot” szemünktől távol tartva olyan helyzetbe hozzuk, hogy Érkezett: 1982. október 6. Elfogadva: 1983. március 10. 209
