Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

sajnálatos módon megszüntetik és felszámolják az 1887 óta működő fogászati osztályt, amelyet Simon Béla három évtizeden át vezetett. Ez őt fájdalmasan érintette.

Az utolsó jelentős szakmai közéleti tevékenysége az 1964. évi nagysikerű budapesti Nemzetközi Fogorvos Kongresszus rendezése és elnöki tisztének betöltése volt.

Simon Béla életpályájának maradandó emléke tudományos munkássága, amely 1919-től haláláig, 1965-ig folyamatos, megszakítás nélküli. 1919-ben tartott először előadást a MFOE-ben és halála évében, 1965-ben még cikke jelent meg a Fogorvosi Szemlében. A mai tudományos élet gyakorlatától eltérően könyveinek és közleményeinek tárgyköre igen különböző. Magyarázata ennek, hogy a két világháború között még nem volt éles és általános a fogászat résztudományainak elkülönülése. Ennek következtében tudományos életünk egy-egy kiválóságának közleményei a fogászat igen különböző területeiről származtak. Simon Béla is a fogászat számos ágával, így a fogorvosi anatómiával, antropológiával, száj- és fogsebészettel, konzerváló fogászattal, protetikával, fogorvosi röntgenológiával, fogorvosi etikával és a ma igazságügyi fogászatnak nevezett tárgykörrel foglalkozott. 1932-ben vezetése alatt a MFOE bírósági szakértői bizottságot hozott létre (7).

Első könyve a Fogorvosi röntgendiagnosztika — amely 1923-ban jelent meg — a magyar nyelvű fogorvosi röntgenológiai irodalomban úttörő jelentőségű

(8). A fogeltávolítás műtéttanát 1934-ben adták ki (9). Legjelentősebb könyve az 1942-ben megjelent, közel 500 oldal terjedelmű Stomatologiai diagnosztikája, amely tárgyválasztását tekintve első az akkori világirodalomban (11). A felszabadulás után a Simon—Kemény—Rehák—Varga: Hibák a fogorvosi gyakorlatban c. monográfia 13 fejezetének, a könyv több mint kétharmadának szerzője (17).

,,Ha valaki az utódok közül megírja Simon professzor tudományos munkáinak jellegzetességét, bizonyára első helyen fogja említeni, hogy a fogászati érzéstelenítés szenvedélyes művelője volt, előadásaiban és közleményeiben is lelkes propagálója a fájdalommentes fogászati kezelésnek” — mondotta Balogh Károly, amikor 1965-ben mint aranydiplomás orvost üdvözölte (15). Valóban Simon Béla munkásságának központi és visszatérő tárgya a fogászati érzéstelenítés volt. A hatásos fogorvosi érzéstelenítés érdekében — ha kellett — harcolt is. így a 30—40-es években, amikor vitatott volt a gyulladt szövetek infiltrációs fogorvosi érzéstelenítése. ,,A fájdalom kór- és gyógytana a stomatologiai gyakorlatban” volt a címe—tárgya 1154 gépelt oldal terjedelmű (akkor még nem volt az értekezések lapszáma meghatározva) doktori értekezésnek.

Szakmai kiválóságok életútjának vázolása és munkásságuk számbavétele után, nem mindig szükséges emberi tulajdonságaikról is szólni. Simon Bélává emlékezve azonban meg kell említeni egyéniségének néhány sajátos jellegzetességét : kitűnő megjelenésű, mindig derűs és mosolygó, megnyerő modorú, rokonszenvet ébresztő, udvarias, megértő és segítőkész ember volt. Mint kellemes orgánumé, jó előadó mindig lekötötte hallgatóságának figyelmét. Társaságban — sok feketekávé és cigaretta mellett -— kiapadhatatlan anekdotakészletével szórakoztatta barátait.

*

Simon Béla professzor pályája a címben, rangban és pozícióban kifejezésre jutó megbecsülés és az elismert irodalmi munkássága mellett sem volt mindig töretlenül felfelé ívelő; voltak küzdelmei és sérelmei is. Mindezek feltárása és

154