Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
hogy a rágóizmok nemcsak mozgatják a mandibulát, hanem a szalagok nyúlási határán belül az állkapocsmozgás irányát is meghatározzák [4]. így a diszharmonikusan működő izmok a mandibula mozgási pályáit kórossá, vagyis hullámszerűvé, S vagy Z alakúvá változtatják [3, 6, 9]. E kóros mozgások az állkapocs, majd a fejtartás rendellenes, kényszerhelyzetét hozhatják létre. Ezen rendellenes pozíciók a nyelvcsont helyzetének megváltozását is maguk után vonhatják [8, 11]. A középvonal eltolódás is ennek a kóros helyzetnek egyik diagnosztikus jele. A fokozott tónusú izmok proprioceptoraibó) kiinduló gyakori, hosszantartó ingerek kóros ingerületet képeznek, amelyek Ramfjord szerint az átkapcsolódások helyén irradiáció révén alakulnak ki. E kóros ingerületek érzésszenzációkban nyilvánulhatnak meg. E tünetek az ingerképzés forrásától távol is megjelenhetnek, ott is, ahol az okozati összefüggés látszólag nem kézenfekvő [13]. Megfigyeléseink szerint a kóros ingerületek nemcsak érzészavarokat válthatnak ki, hanem a nyálkahártyák szekréciós működésének zavarát, ödémát, fülzúgást, szédülést és egyéb vegetatív zavarokat is okozhatnak. Az érzészavarok a száj, a szem és az orr nyálkahártyáin, égő, viszkető érzés formájában jelentkeznek anélkül, hogy objektív elváltozást észlelnénk. A szekréciós működés zavara csökkent, vagy fokozott váladéktermelésben nyilvánul meg. A kóros működést a száj, a szem és az orr szárazságában, vagy a nyál és a könny folyásában tapasztalhatjuk. Ez néha csak az egyik oldalon, de gyakran mindkét szemre, illetve az egész szájra, orra kiterjedően jelentkezhet. Az ödémaképződés az ajak, a nyelv és a szem körül duzzanatot okoz. A bőrpír az arcon és a nyakon sokszor foltokban jelentkezik. Előfordulnak ezenkívül még szemkáprázás, szikralátás, orrdugulás, fül zúgás, szédülés és más vegetatív tünetek is. A betegek e szokatlan, furcsa panaszaikkal sokszor nem is tudják, melyik szakrendelést keressék fel. Általában a domináns tünetek szerint jelentkeznek panaszaikkal szemészeti, gégészeti, ideggyógyászati, reumatológiai és gyakran csak utolsó sorban fogászati szakrendelésen. Az elmúlt két év alatt 70 beteget kezeltünk Intézetünk parodontológiai osztályán rágórendszeri diszfunkció szindrómával. A betegek közül 52 volt nő és 18 férfi, kétharmada 35—55 év közötti. 20 betegnek volt neuralgiform fájdalma a n. trigeminus II.—III. ágának ellátási területén. Ezen fájdalmas rohamok előtt, után, de gyakran a roham alatt is fokozott szekréciót, nyálfolyást, könnyezést figyeltünk meg, amelyet 15 esetben a fájdalmas terület fölött élénk bőrpír is kísért. — A többi 50 betegünkön azonban a szindróma jellemzőjének tartott tünet — a kifejezett éles, neuralgiform fájdalom — nem volt észlelhető. Érzészavar, csökkent váladéktermelés 38 beteg esetében jelentkezett. Nyelv, ajak, szem körüli ödéma, arcduzzanat 12 betegen, szemkáprázás, szikralátás további két esetben fordult elő. Fülzúgásról, szédülésről 4—4 beteg panaszkodott. Bőrpírral járó érzészavart egy betegnél tapasztaltunk. 30 esetben kóros állkapocs helyzetet és fejtartást, középvonal eltolódást figyeltünk meg. amelyhez a tarkóizmok tapintási érzékenysége is társult. Az állkapocsízület ugyanakkor csak nyomásra volt érzékeny. Szájnyitási korlátozottságot egy betegnél sem észleltünk. Hiányzott továbbá az állkapocsízület károsodására utaló ropogás, pattogás is valamennyi betegünknél. Viszont okklúziós zavart, a rágóizmok egyes csoportjainak spazmusát, nyomásérzékenységét vagy fájdalmát, továbbá a mandibula kórossá vált mozgáspályáit minden esetben megtaláltuk. Az ízületi károsodás, valamint a neuralgiform fájdalom hiánya miatt úgy gondoljuk, hogy ezen érzés, és vegetatív zavarok a 148
