Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
antitestek ugyanúgy kimutathatók, mint a vérsavóból [8]. Jelen vizsgálataink során is ezt a módszert alkalmaztuk. A HBS antigén és antitest kimutatására szolgáló immunológiai reagenseket az Organon (Hollandia), a Behring—Werke (NSZK) és az Immuno-AG (Ausztria) cégektől szereztük be. A HA és a „non А-non B” (továbbiakban: HC) antigének és antitestek kimutatására szolgáló készítményeket több külföldi intézménytől kapott standardok segítségével magunk állítottuk elő. 3. Módszer ele Az epidemiológiai anamnézist személyes kikérdezés alapján vettük fel. A HB.,-Ag kimutatását fordított passzív hemagglutinációval, az (adw) és (ayw) altípusok meghatározását counter elektroforézissel, az anti-HBs, anti-HA és anti-НС meghatározását passzív hemagglutinációval, a HA-Ag és HC-Ag kimutatását counter elektroforézissel és kettős radiális immundiffúzióval végeztük. Az általános vizeletvizsgálat ■— a vizelet koncentrálása előtt — Multistix (Ames) teszt-papírral történt [1, 8, 9, 10]. Vizsgálati eredmények A kikérdezés során 57 személy (9,36 %) közölte azt, hogy már átesett vírus hepatitisen; közülük 31 még 21 éves kora előtt, 26 pedig már mint fogorvos A 21 éves kor előtti megbetegedések számát 100 000 azonos korúra számítva ez évente 254,5%ooo morbiditásnak felel meg. Az Országos Közegészségügyi Intézet évi járványügyi jelentései szerint 1960 és 1975 között a 0—21 évesek korspecifikus morbiditása 125 és 350%0oo között változott [14], a talált érték tehát ezzel jó egyezést mutat. A már fogorvosként átvészelt vírus hepatitis megbetegedések számát 100 000 fogorvosra számítva 107,6%ooo évi átlagos morbiditást kapunk. Ez lényegesen magasabb, mint az azonos korú (21—60 éves) lakosság korspecifikus morbiditása, amely 1980-ban 34,97%0oo volt [14]. A különbség matematikailag is szignifikáns: Xx2= 40,76595. (Az általunk találthoz hasonló értéket közölnek az NSZK-ban: 94 vírus hepatitis megbetegedés 100 000 fogászati dolgozóra számítva [2]. A megkérdezettek nem közöltek olyan panaszokat, amelyek akut vírus hepatitisre utaltak volna. Az általános vizeletvizsgálat során ubg-pozitivitást nem találtunk, a bilirubin mennyisége három személynél haladta meg igen kis mértékben a normális értéket. Ezen kívül fehérje-pozitivitást 67 esetben, aceton-, illetve aceton-f- fehérje-pozitivitást 8 esetben, glükóz-ürítést 7 esetben, vért 7, gennyet pedig 5 esetben mutattunk ki. A hepatitis-vírus antigén- és antitest kimutatását célzó vizsgálatok összefoglaló adatait az I. táblázatban foglaltuk össze. A férfiak között antigén-pozitívak, a nők között pedig az antitest-pozitívak voltak többen. Matematikailag nem szignifikáns az eltérés. A II. táblázatban összehasonlítást közlünk a hepatitis vírus-antigének előfordulása vonatkozásában fogorvosok és egészséges, vegyes lakosság között. Az összehasonlításként szereplő egészséges személyeket más munka keretében 3 év alatt vizsgáltuk, az időtartam tehát közel azonos. A táblázat adatai azt mutatják, hogy mindhárom hepatitis vírus-antigén magasabb arányban fordult elő a vizsgált fogorvosok között, mint az azonos korcsoportú, más foglalkozású egészségesek csoportjában. A különbség mindhárom antigén esetében matematikailag is szignifikáns. (HB,Ag: X]2 = 14,34514, p<0,l %; HC-Ag: X12 = = 16,13236, p<0,l %; HA-Ag: X12=9,63056, 0,1 %<p<l %.) Nem találtunk eltérést a két csoport között a HB,Ag altípusok vonatkozásában: mindkét csoportban az (ayw) altípus volt többségben. 130
