Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 15. 53—56. 1983. Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Szeged (igazgató: Dr. Tóth Károly egyetemi tanár) Sütőipari termékek fluortartalma Magyarországon DR. MARI ALBERT, DR. SUGÁR к D I T és DR. TÓTH KÁROLY A fogszuvasodás megelőzése céljából a szervezetbe juttatott többlet F_ menynyiségét attól is függővé kell tenni, hogy mennyit ingesztálunk belőle naponta átlagosan az ivóvízzel, egyéb italokkal és ételekkel. A tápanyagok fluortartalmával számos szerző foglalkozott [1, 2, 3, 5, 6, 7]. Magyarországra vonatkozó adatokat Tóth és mtsai közöltek [8, 9, 10, 11]. Vizsgálataikat körülírt területen végezték. McClure és Kinser [4] szerint a tápanyagok F_ -tartalma független a termesztés vagy tenyésztés feltételeitől és az elkészítés módjától. Waldbott [12] — későbbi vizsgálati adatokra támaszkodva — azon a véleményen van, hogy a tápanyagok fluortartalma nagyon változó és sok tényezőtől függ. Tóth és mtsai adatai ennek alapján csak az általuk vizsgált területre vonatkozóan tekinthetők érvényesnek. Vizsgálatainkkal — nagyobb területről származó élelmianyagok elemzése alapján — általános képet kívánunk szolgáltatni a Magyarországon kapható tápanyagok F~ -tartalmáról. Jelen közleményünkben az alacsony — literenként nem több, mint 0,45 mg — fluortartalmú ivóvizű településeken fogyasztott búzakenyér, vizeszsemle és tejeskifli elemzésével kapcsolatos eredményeinkről számolunk be. Vizsgálati anyag és módszer Vizsgálatunk során mindig az adott területen fogyasztott élelmiszerek fluortartalmát kívántuk meghatározni, ezért a mintavétel során nem voltunk tekintettel az élelmiszer származásának (termesztésének, előállításának) helyére. A búzakenyér, vizeszsemle és tejeskifli esetében — a kisebb települések kivételével — általában helyi sütésű pékárut vizsgáltunk. A mintákat a vizsgálat színhelyén az élelmiszerüzletekben szereztük be, olyan frissességi állapotban, amilyenben a lakosság is megvásárolja. Helységenként több kiskereskedelmi egységben vásároltunk mintákat. A vizsgálati anyagokat a vételtől a feldolgozásig, a szállítás időtartamától függően, 12—24 órán át tároltuk 4—10 °C hőmérsékleten, légmentesen lezárt fóliazsákban. A mintákat felaprítottuk. Súlymérés („friss súly”) után jénai tálban infravörös lámpa alatt súlyállandóságig szárítottuk. Újabb súlymérés után a szárazanyagtartalom kiszámítása következett. A szárítmányt nikkel tégelyekbe mértük, majd 550 °C-on elhamvasztottuk. A hamuból 50 ml-es törzsoldatokat készítettünk. A törzsoldatokból vett mintákat acetát pufferrel 5,5 pH-га állítottuk be. Ezután PHA 630 P skálanyújtóval kiegészített Radiometer PHM 22 p készülékkel Radelkis szelektív fluoridion-érzékeny és kálóméi segéd-elektród segítségével végeztük el a fluoridion-koncentráció meghatározását. Az adatok értékelése kalibrációs görbe segítségével történt. A mérés reprodukálhatósága ±l%-a a minta F--aktivitásának. A nyert eredményekből visszaszámoltunk a friss termékre. Az élelmiszermintavétel alkalmával ivóvízmintákat is vettünk, utóbbiak átlagos fluortartalma alapján osztottuk csoportokba a vizsgálatban szereplő településeket. Ez alól kivételt képez Tiszaluc, ahol csak a vízmű vizét vettük Érkezett: 1981. július 3. 53
