Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
hiszen a körhíd egységbe foglalja az összes maradékfogakat, tehát az adott esetben elérhető leghatásosabb sínezést biztosítja (2. ábra). A második megállapítás azonban csak akkor igaz, ha mindkét oldalon legalább egy-egy őrlő és egy-egy szemfogon kívül, legalább egy metszőfog is van. Ugyanis csak így biztosítható, hogy bármilyen irányú erővel szemben legyen egy olyan fog, amelynek mozgásiránya megközelítően derékszöget zár be a ráható erő irányával (3. ábra). A többsíkú merevítés nem egyszerűen összegezi az egységbe foglalt fogak teherbíróképességét, hanem bizonyos irányú erőkkel szemben megsokszorozza azt. Gyakorlati célra jó útbaigazítást ad a fogak mozgathatóságának irányáról, illetőleg azok eltéréséről az alábbi csoportosítás. Az azonos oldali kis- és nagyőrlők jnozgathatóságának iránya alul is felül is megközelítően egymással párhuzamos. Ez mindkét oldalon a mozgathatóság iránya által meghatározott egyegy sík. A metszőfogak mozgathatóságának iránya alul és felül szintén megközelítően azonos, és megközelítően merőleges a moláris fogak mozgathatóságának irányára. Ez tehát a mozgathatóság irányát meghatározó harmadik sík, amely megközelítően derékszöget zár be a kétoldali molárisok síkjaival. A szemfogak mozgathatóságának iránya alul is, felül is csaknem azonosan tér el a molárisok és a metszőfogak mozgathatóságának irányától is. Ezek újabb két síkot határoznak meg, amelyek a molárisok és a metszők síkjával is megközelítően 45°-os szöget zárnak be. Ha azonos irányban mozgatható fogakat kötünk össze, akkor egysíkú merevítésről beszélünk, ami a legkevésbé hatásos. Ha két eltérő mozgásirányé fogat kötünk össze, akkor kétsíkú merevítésről beszélünk, ami már lényegesen hatásosabb (pl. egyik oldali őrlő és szemfog sínezése, 1. ábra). Ha három vagy több egymástól eltérő mozgásirányé fogat kötünk össze, akkor többsíkú merevítésről beszélünk (1. és 2. ábra). Cirkuláris a merevítés, ha mind az öt mozgásirányba tartozó fogcsoportból legalább egyet bevonunk a sínbe (3. ábra). Ilyenkor ugyanis bármilyen irányból éri erőhatás az egységet, mindig van olyan fog, amely mozgathatóságának iránya megközelítően derékszöget zár be a ráható erő irányával, tehát annak maximálisan ellenáll. A fogak teherbíró képességének növelésére, a sínezésre akkor van szükség, ha inkongruencia áll fenn a fogak terhelhetősége és a rájuk ható terhelés között. Ez létrejöhet a teherbíró képesség csökkenése következtében vagy a terhelés növekedése következtében. A teherbíró képesség csökkenhet a parodontium károsodása következtében. A terhelés növekedése miatt lesz inkongruencia pl., ha a fogpótlást mereven horgonyozzuk el, és az meghaladja a fogpótlással közvetlenül érintkező fogak teherviselő képességét. A gyakorlatban nagyon gyakori eset, hogy a teherbíró képesség csökken, a teherviselés pedig nő. Pl. a fogak száma csökken (foghiány), a parodontium már nem ép és ezekre a fogakra még fogpótlást készítünk. Ilyenkor különösen szükség van a maradékfogak hatásos merevítésére. A továbbiakban röviden ismertetem a gyakorlati tervezés szempontjait, különös tekintettel a maradékfogazatra ható erő és a fogak teherbíró képességének összefüggésére a Fábián és Fejérdy-féle osztályozás alapján. Az 1A. osztályban általában nem kell sínezni, mert a pillérfogakat nem éri kedvezőtlen irányú erőhatás. Csak akkor van szükség sínezésre, ha a pillérfogak harmadrendűek, vagy parodontopathiásak. Az 1B. osztályban minden egyéb tényezőtől függetlenül mindig sínezni kell a maradékfogakat, azaz extenziós hidat kell készíteni. A 2A. osztályban merev elhorgonyzás esetén mindig sínezni kell. Egyébként sem hátrányos a sínezés, különösen akkor, ha a maradékfogak száma viszonylag kevés (három, négy fog). 38
