Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

lapota határozza meg. Az egyéb tényezők (liarapási forma, antagonista fogazat, a páciens neme, életkora, foglalkozása, egészségi állapota) még módosítják a fogpótlás tervezését.

A különböző tényezők értékelését, áttekintését könnyíti meg Fejérdyvel készített protetikai osztályozásunk (Fogorv. Szle, 72,310, 1979), amely figyelembe veszi a maradékfogak számán és elhelyezkedésén kívül a fogív, illetőleg a fogatlan gerinc alakját és kiterjedését is.

A fogak 'protetikai értéke elsősorban teherbíróképességüktől (terhelhetőségüktől) függ. Ez pedig függ a gyökerek számától, a gyökér, illetőleg a gyökerek keresztmetszetétől és együttesen a gyökér (gyökerek) felszínétől, valamint a parodontium állapotától. Minél nagyobb egy fog gyökérfelszínének összes területe, annál nagyobb felületen oszlik el a rágóerő és annál kisebb erőhatás éri a parodontium egységnyi felületét azonos nagyságú rágóerő hatására. Ennek megfelelően a gyökérfelszín növekedésével növekszik a fog teherbíróképessége. Függ azonban a terhelhetőség a gyökér alakjától is. Vékonyabb, de hosszabb gyökér jobban rögzít, mint az azonos felszínű vastagabb, de rövidebb gyökér, mert az előző esetben kedvezőbb az erő és a teher karjának aránya, azaz a klinikai korona és a klinikai gyökér hosszának aránya. Több gyökerű, de azonos gyökérfelszínű fog általában jobban rögzítettnek tekinthető mint az egy gyökerű. különösen akkor, ha a gyökerek nem párhuzamosak, hanem széttérőek.

E szempontok figyelembevételével a fogakat protetikai értékük alapján első- és másodrendű pillérfogak csoportjára szokás felosztani. Ez a felosztás azonban nem elég árnyalt és nem fejezi ki az egyes fogak tényleges protetikai értékét. Ilyen felosztás esetén egy csoportba kerül egy felső premoláris és egy alsó metszőfog. Ez pedig nem teszi lehetővé a tényleges helyzetnek megfelelő értékelést és tervezést.

Véleményünk szerint a fog protetikai értékét jelentősen befolyásolja a fogívben elfoglalt helye is. A molárisok protetikai értéke pl. nemcsak a teherbíróképességük miatt jelentős, hanem amiatt is, hogy a fogív disztális végén helyezkednek el. Elvesztésük esetén a fogív megrövidül. A szemfogak jelentőségét fokozza, hogy ott helyezkednek el, ahol a fogív erősen görbült (görbületi sugara a legkisebb), mintegy a fogív „szögletében”. Elvesztésük folytán a fogív beszűkül. Azért is jelentős a szemfog, mert közvetlen szomszédságában nincs olyan fog, amely a szerepét át tudná venni. Az első moláris fog protetikai szerepét például a második moláris fog bizonyos mértékig átveheti, sőt még a bölcsességfog is. Ezért egy moláris fog elvesztésének nincs olyan hátrányos következménye, mint egy szemfog elvesztésének. A felső középső metszőfogak szintén a fogív erősen görbült területén, a fogív „csúcsában” helyezkednek el. Elvesztésük következtében a fogív meziálisan rövidül meg. A fogak protetikai felhasználhatósága függ a klinikai korona magasságától (méretétől) is. Ha a klinikai korona nagyon kicsi, akkor protetikai célra nem használható fel (pl. alsó metszők vállas előkészítése általában problematikus stb.).

Ezeket a szempontokat is figyelembe véve a fogakat protetikai értékük alapján három csoportba osztjuk, és első-, másod-, valamint harmadrendű fogakat különböztetünk meg. Elsőrendű fogak: a szemfogak, az első és második nagyőrlők, valamint a felső középső metszők. Másodrendű fogak: az első és a második kisőrlők. Harmadrendű fogak: az alsó első és a második metszőfogak. A jól fejlett felső kismetsző fogat másodrendű, a gyengén fejlettet harmadrendű fognak tekintjük. A bölcsességfogak alul és felül egyaránt igen nagy variabilitást mutatnak. Sokszor teljesen hiányoznak vagy nem törnek elő, máskor csaknem olyan fejlettek, mint pl. a második, esetleg az első nagyőrlők. Ennek megfelelően az előtört bölcsességfogat, fejlettségétől (gyökér és korona) függően első-, másod- vagy harmadrendű fognak is tekinthetjük.

35