Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
К О X YVI8MERT К Т fi S Klink-Heckmann, U., Bredy, E.: Orthopädische Stomatologie. 2. átd. bőv. kiadás. Barth, Leipzig, 1980. 323 oldal, 342 ábra, 7 táblázat. Két kiváló szakember könyve, amely 323 oldalon foglalja össze az egész fogszabályozást. A könyvet tananyagnak szánták a fogorvosképzés számára. Ugyanakkor igen jó áttekintést ad a fogszabályozásról a sztomatológia egyéb területét művelő szakemberek számára is. Magam hozzátenném, hogy különösen hazai viszonyok között igen hasznos olvasmány, ahol a gyermekfogorvosok szakismereteire a fogszabályozási ellátásban számítanunk kell. Az első két fejezet valóban csupán tananyag a fogorvostanhallgatók számára, a normális és a normálistól eltérő harapás fejlődését írja le röviden az eddigi ismeretek alapján. A Bredy által írt fejezet, amely a fogszabályozási profilaxissal foglalkozik, sajnos semmi újat nem mond, de eddigi ismereteinket helyesen rendszerezi. A diagnosztikáról, a terápia általános kérdéseiről (kezelés kezdete, kezelési idő, retenciós idő, recidiva stb.) és fogszabályozó kezelés módszeréről írott fejezetek (Klink—Heckmann) valójában logikus, rövid, szinte vázlatszerű áttekintésnek vehetők. Alapos, pontos munka, hasznos tudnivalókat tartalmaz. Ugyanígy nem megy a részletekbe, de a legfontosabb gyakorlati kérdéseket érinti az extrakciós terápia című fejezet (Bredy). A harapási anomáliák klinikuma és terápiája című rész, melyet Klink—Heckmann írt, a könyv legfontosabb része. Sok világos, hasznos gyakorlati útbaigazítást ad, alapszinten. Különösen ez a fejezet ad minden gyakorló fogorvos számára értékes alapismereteket. A korai kezelés és határterületek (protetika, szájsebészet) kapcsolatait leíró fejezetek valóban csak tankönyvrészletnek tekinthetők. Végül is a könyvet szerzői elsősorban tankönyvnek szánták és emellett a gyakorló fogorvosoknak ismereteik felfrissítésére. Nem tudományos igénnyel íródott mű. Ez azonban a könyv értékét nem csökkenti, hanem inkábh növeli. Közérthetően, tudománykodástól mentesen, érthető módon közölni úgy, hogy az mindenki számára világos, megtanulható legyen, a legnehezebb feladat. Véleményem szerint ezt a feladatot a szerzők sikeresen oldották meg. Dr. Dénes J ózsef Beeching, fí. V.: Interpreting dental radiographs. Update Books. London—Dordrecht— —Boston. 1981. 152 oldal, 344 fekete-fehér, 16 színes rajz és 6 színes ábra. Ara: 12 £ A könyv célja a címéből kiderül, mellyel egyúttal a szerző a gyakorlati jellegét kívánja hangsúlyozni. Egyaránt szánja fogorvostanhallgatók, gyakorló fogorvosok, fogászati és általános radiológiával foglalkozók számára. A szerző a British Society of Dental and Maxillofacial Radiology (BSDMFR) titkára. 16 évet töltött az általános praxisban, jelenleg a dentális radiológiát oktatja fogorvostanhallgatók, illetve továbbképzésben résztvevők számára. Előszavában utal arra, hogy szeretné óvni a vizsgálót a fogászati röntgenben a „csőlátás” veszélyétől; ne azt lássa a fogorvos, amit akar látni, hanem alapos vizsgálatból következtessen. Különösen a periapikális változások és a daganatok vizsgálatában tartja ezt érvényesnek. Az első fejezet az anatómiával foglalkozik, de csupán az intraorális és a panoráma felvételek röntgenanatómiáját ismerteti teljes részletességgel. A képek a szöveg szolgálatában a leíró röntgenanatómia illusztrálását célozzák és nem törekszik a szerző egyetlen képen az összes látható képlet bemutatására. A 2. fejezet a fejlődési rendellenességeket tárgyalja. Orofaciális-, fog-, csont- rendellenességek, retineált és impaktált fogak. Az utóbbiakkal kapcsolatban ismertet néhány lokalizálási módszert felső szemfogaknál. A 3. fejezet caries és fogágybetegségek; érvényesül a könyv „elbeszélő” jellege, de végeredményben mindenről szól a szerző, ami idetartozik. A 4. fejezet a trauma eredményei, ahol a fogak traumáinál a konzerváló kezeléstől az abrasion keresztül a gyökérkezelés, sőt gyökércsonkolás is említésre kerül. Az állcsontok traumáinál a törvégek sokszor kirajzoltak a jobb láthatóság érdekében. Az 5. fejezet a periapikális változásokkal, a 6. a reszorpcióval és gyökérkezeléssel, a 7. az állcsontcystákkal foglalkozik. A 8. fejezet a daganatok és a daganatszerű léziók, a 9. a koponyát és állcsontokat érintő osteodystrophoiák címet viseli. Az egyes fejezetek után néhány irodalmi utalás csak alapvető munkára hivatkozik. A könyv végén részletes tárgymutató található. 28
