Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
Az I. táblázat a kemény- és lágyszájpad ízérzékelő képességének frekvenciáját tartalmazza. A II. táblázatban a négy alapíz érzésének megoszlását foglaltuk össze. Az alapízek érzésének gyakoriságára jellemző, hogy az édes és a savanyú a keményszájpad oldalsó (2-es, 5-ös vizsgálati terület), a lágyszájpad középső részén a legkifejezettebb (9-es, 10-es vizsgálati terület), míg a sós és a keserű maximuma mind a kemény-, mind a lágyszájpadon a középvonal környékén van (3-as, 4-es, 9-es, 10-es vizsgálati terület). Az ízérzés lokalizációját a 2. ábra szemlélteti. A vizsgálat során találkoztunk íztévesztéssel és inadekvát észleléssel. A savanyú ízt 11-en tévesztették, a sósat 10-en, az édeset 12-en, a keserűt csupán ketten. A savanyút, a sósat és az édeset túlnyomóan keserűre tévesztették, a keserűt pedig csak sósra. Az inadekvát érzékelésnél, amikor a négy íz helyett mást, pl. csípősét, erőset, hideget éreztek, a következőt tapasztaltuk: a savanyút 7, a sósat 6 személy, az édeset senki, a keserűt pedig csak ketten érezték másnak. Megbeszélés Eredményeink alapján a feltett kérdésekre a következőket válaszolhatjuk. 1. A megvizsgált 36 személy közül 32-en (vagy a kemény- vagy a lágyszájpadon vagy mindkettőn) éreztek ízt. A két terület között ebből a szempontból lényeges különbség nem mutatkozott. 2. Megállapítottuk, hogy a kemény- és lágyszájpadon egyaránt mind a négy ízt érezték, legtöbben a keserűt és a sósat. Továbbá kimutatható volt, hogy a lágyszájpad ízérzékelő képessége meghaladja a keményszáj pádét. 3. Az ízek érzékelésének területi megoszlása a szóródásokat figyelembe véve tendencia jellegű. A középvonalhoz közelebb eső területek jobban résztvesznek az érzékelésben, mint a széli részek. A keményszájpadon a középső részek és a széli részek között a különbség nem volt kifejezett, a keserű és a sós érzete inkább a középvonalhoz közelebb eső területeken volt gyakoribb, az édesé és a savanyúé laterálisabban. A lágyszájpadon a mediális és laterális területek között lényeges különbség mutatkozott, mind a négy ízt a középső régiókban érezték legtöbbször. Összefoglalva: a 36 személyen, 12 helyen vizsgált négy alapíz összesen 1728 vizsgálatot jelentett, ebből 356 volt érző (21%), 1372 (79%) pedig az ízérzékelés szempontjából érzéketlen. Ezek alapján megállapítható, hogy az ízérzés 89%-os frekvenciája mellett az intenzitás 21%-os. Ez azt jelenti, hogy bár a vizsgált személyek közül a szájpadon viszonylag sokan érezték az ízeket, az érzékelés azonban a vizsgált felszín szétszórt területein megy végbe. Vizsgálataink alapján több szerző véleményétől eltérően levonhatjuk azt a következtetést, hogy a keményszájpad hátulsó és a lágyszájpad elülső részének jelentősége az ízérzékelésben nem elhanyagolható. E területek lefedésének következményeként a páciensek ízérzési panaszai sok esetben objektív okokra vezethetők vissza. IRODALOM: 1. Balogh K. és Lelkes K.: A nyelv. Medicina, Budapest, 1965, 26, 48, 49, 50, 51, 53, 54, 57, 59, 72, 74. — 2. Freystadtl B., Morelli G.: Érzékvi/.sgálatok a nyelven. Fogorv. Szle. 19, 61. 1926. —.3. Henkin, R. I., Christiansen, R. L.: Taste thresholds in patients with dentures. J. Am. Dent. Assoc. 75, 118, 1967. — 4. Johansson, B., Nilsson, tj., Berggren, B., Ljungquist, A.-C. Cit.: Nilsson, B.: Taste acuity of the human palate. III. Studies with taste solutions on subjects in different age groups. Acta Odontol. Scand. 37, 235, 1979. — 5. Kiesow, F.: Beitrage zur physiologischen Psyhologie des Geschmackssinnes. Philos. Studien 10, 329, 1894. — 6. Kramp, В.: A method for clinical taste examinations. Acta Oto-Laryng, 49, 294, 1958. — 7. Meyer, J., Gereon, S. J.: A comparison of human palatal and buccal mucosa. Periodontics. 2, 284, 1964. — 8. Molnár L.: Érzékszervi észlelések az orofaciális rendszerben és azok 245
