Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

előtt és után az akrilát próbatesteket 48 órán keresztül 36°C-on ekszikkátorban tartottuk, hogy a felvett vízmennyiség eredményeinket ne befolyásolja.

A koptatási idő kiszámításakor figyelembe kellett vennünk a forgó részben elhelyezkedő koptató felszín nagyságát és a percenkénti fordulatszámot. Az átlagos napi 6 perces fogmosás frekvenciáját 120/percnek feltételezve és a fogpótlások élettartamát 5 évnek véve, 712/perc fordulatszám mellett a koptatási időt 60 órában határoztuk meg.

Eredmények — Megbeszélés

A próbatesteken végzett mérések eredményeit az I. táblázat mutatja. Az akrilát próbatestek súlyvesztesége minden koptatási intervallumban mintegy tízszerese volt a rozsdamentes fogászati acélból készített próbatestek súlyveszteségének. A rozsdamentes fogászati acélból készült próbatestek súlyveszteségének növekedése a 48, illetve a 60 órás koptatás után fokozódott. Hasonló folyamat figyelhető meg az akrilát próbatestek esetében is.

/. táblázat

Koptatási idő (óra)

Fogpótlás „számított” viselési ideje (év)

Súlyveszteség

Akrilát

mg/cm2

Rozsdamentes f. acél

6

0,5

0,89

s= ±0,024

0,068

s= ±0,003

12

1

1,815

s= ±0,036

0,143

s — ±0,018

24

2

2,757

s = ±0,051

0,226

s= ±0,033

36

3

3,732

s = ±0,063

0,321

s = ±0,036

48

4

4,742

s= ±0,089

0,447

s = ±0,024

60

5

5,825

s = ±0,005

0,578

s= ±0,004

Mivel a koptató közegben abrazív anyagok nem voltak jelen, illetve azok eltávolításáról folyamatosan gondoskodtunk, a koptató hatást egyedül a műanyag fogkefék sortéi fejtették ki.

Mérési eredményeink igazolták a berendezés alkalmasságát a fogászatban használt anyagok kopásállóságának vizsgálatára. Az általunk ismert berendezésekhez képest jobban tudjuk biztosítani az állandó kísérleti körülményeket. További előnye, hogy az álló részben kialakított befogópofák lehetővé teszik a legkülönbözőbb anyagok vizsgálatát. A forgó rész megoldása olyan, hogy több típusú koptató effektus valósítható meg a berendezéssel.

IRODALOM: 1. Buonocore, M. (!., Matoni, A. and Yausaki, M.: Abrasion of restorative materials. NY State Dent. J. 32, 395, 1966. — 2. Boddicker, V. S.: Abrasion test for artificial teeth J. A. D. A 35, 793, 1947. — 3. Cavell, G. R. and Allen, R. W. E.: A comparison of dentine wear on prepared tooth sections in vivo using two toothpasl tes. Br. Dent. J. 146, 339, 1979. — 4. Craig, R. C. and Eanes, J. M.: Wear of dentatissues and materials. Int. Dent. J. 26, 121, 1976. —- 5. Davis, W. B. and Winter, P. J.: Measurement in vitro of enamel abrasion by dentifrice. J. Dent. Res. 55, 970, 1976. — 6. Dioszeghy A., Márton I. és Tóth Ä.: A Biodent (Medident) kerámia koptató- és kopásvizsgálata. Fogpótlásiam Szakosztály 111. Vándorgyűlésén elhangzott előadás. Nyíregyháza, 1981. — 7. Dobbs, H. E. and Abbott, D. J.: Sensitive method for measuring the relative abrasiveness of dentifrices. J. Dent. Res. 47, 1072, 1968. — 8. Eames, W. B.: Abrasive resistance of three crown and bridge veneering products. J. Ga. Dent. Assoc. 51, 21, 1977. — 9. Franz, G.: Measurement of the abrasive effect of tooth pastes after oral cleaning experiments. Dtsch. zahnärztl. Z. 34, 490, 1979. —

238