Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
1982. augusztus LXXV. évfolyam 8. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 75. 225—229 1982. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika, (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár) Budapest A parodontális csontlebomlásról* DR. SALLAY KORNÉLIA Ismert tény, hogy az íny banális gyulladását és az alveoláris csont következményes pusztulását a fog nyakán tapadó bakteriális plakk indítja el. A csontpusztulás irreverzibilis és magát a parodontális betegséget is aszerint osztjuk különböző klinikai formákra, hogy elérte-e a fogat rögzítő csontos alveolust. Gingivitisnek akkor nevezzük a gyulladást, ha az az ínyszélre korlátozódik és az alveoláris csont még ép. Parodontitisről beszélünk, ha már a csont széle is pusztul. Juvenilis (postjuvenilis) parodontitisre a gyors osteolysisen kívül még a tasak leukociták csökkent funkciói is jellemzők [4]. Alveoláris csontlebomláshoz vezethet az okklúzió okozta trauma is, bár ilyenkor tasak nem keletkezik és ha megszűnik a traumás behatás, csontregeneráció is lehetséges. A parodontális csontlebomlás azonban akár irreverzibilis, akár reverzibilis, mindenképpen a parodontium rögzítőképességének csökkenését jelenti. Létrejöttében három lényeges tényező játszhat közre: 1. a plakk, 2. a szervezet védekezőképességének csökkenése és 3. az okklúzió okozta trauma. 1. A plakk A plakk egymagában általában krónikus lefolyású, horizontális csontpusztulást okoz. A kérdés, vajon mi a közvetlen oka ennek a csontpusztulásnak, központi témája a parodontológiai kutatásoknak. Vajon bakteriális toxinhatás következtében pusztul-e a csont vagy a toxinok kiváltotta immunreakció és a következményes gyulladás az, ami lebontja a csontot. Mivel a bakteriális antigének elleni immunreakció a szervezet védekezésének része, feltehetjük úgy is a kérdést, hasznos-e egyáltalán az immunreakció a csont számára, vagy jobb lenne, ha a parodontium épsége érdekében elnyomnánk a gyulladást, ahogyan elnyomjuk azt gyógyszerekkel pl. rheumatoid arthritisben. Ä bakteriális eredetű immunreakciók, ill. a következményes gyulladás mértéke párhuzamosan halad a parodontális csontpusztulás súlyosságával [3, 11, 20]. Ebből úgy tűnik, hogy a gyulladás az, ami pusztítja a csontot. Immunszuppresszált, ill. immundefektusos betegek parodontális állapota azonban nem jobb, se nem rosszabb, mint az átlag populációé [21]. Ez azt a nézetet támasztja alá, hogy az immun védekezésnek nincs lényeges szerepe az alveoláris csont épségének sem megőrzésében, sem lebomlásában. Állatkísérletek viszont azt lát-Érkezett: 1982. május 17. Elfogadva: 1982. június 3. * A szerkesztőség felkérésére a Fogorvosi Szemle jubileuma alkalmából írt közlemény. 225
