Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
A maradófogak megjelenése után a valódi (genuin) és másodlagos tejfogretenciók elkülönítése nem könnyű. Hidasi [4] utóbbi esetekre a másodlagos infraokklúzió elnevezést javasolja tekintve, hogy szerinte az elmerülés csak relatív, látszólagos jelenség. Ha az infraokklúzió maradó fog, vagy fogak aplásiájával társul, a processus alveolaris visszamarad fejlődésében, környezete mintegy túlnövi. Ha a maradó fog megvan, de rossz csírahelyzetben, a tejfoggyökér lelassuló - reszorpciós folyamata perzisztálást, illetőleg másodlagos infraokklúziót okozhat. Villain és Gränse [16] mechanikus teóriája szerint a tejfogelmerülés a szomszédos, dőlt fogak nyomásának következménye. Különösen a disztális szomszéd tudja meziái felé törekvő növekedésével a tejfogat lefelé nyomni. Saját anyagunkat összevetve az irodalomban leírt esetekkel, csoportosításként a következőket javasoljuk: — I. Valódi tejmoláris-retenció igen ritka anomália. A tejfog bizonyos mértékig kifejlődik, de egyáltalán nem tör elő. Az eruptiós ,.hajlam” hiányzik, mint azt első esetünkben feltételezzük. Lehet rendellenesen álló fogcsírák következménye is [1, 10]. II. Infraokklúzió, mely az előbbivel rokon anomália. Bizonyos előtörés feltételezhető, de a tejmoláris sohasem volt normális okklúzióban. Lokális tényezők, mint mechanikus okok — Villain és Gränse [16] — elősegítik az anomália létrejöttét, de az elsődleges ok — a valódi tejfogretenciókhoz hasonlóan — a tejfogak előtörési hajlamának csökkenésében keresendő. Második esetünket ide soroljuk, ahol felmerült a korábban eltávolított maradó első nagyőrlő szerepe is az anomália kialakulásában. A tejfog igen finom érintetlen csücsökrendszerét, valamint a retenció mélységét tekintve nehezen tudjuk elképzelni, hogy valaha is normális eruptióban volt. Pákh [8] hasonló esetet közölt, ahol szintén a 75 és 35 volt az érintett fog, elnevezése ,,tejfogelmerülés”, mely a kisőrlőretencióval együtt fordult elő. III. Másodlagos infraokklúzió — mérsékelt formája elég gyakori anomália. A tej molárisok tejfogazati időben többnyire normális okklúziókban voltak. Mind a négy kvadránsban előforduló eseteknél az egyéni hajlam, illetve általános ok feltételezhető, mint ezt Ponyi és mtsai [10], valamint Pongrácz [9] megállapítja. Eseteinknél gyakori volt az ankylosis és a maradó successor aplásiája , illetve retenciója. Ferenczy [2] megállapítja, hogy az anomália fenntartásában az ankylosisnak szerepe van, de mégis inkább az anomália következményének, mint előidézőjének tekinthető. A maradó (successor) fogazatban gyakran észlelt anomáliákat is úgy tekintjük, mint ami már a fejlődés kezdetén determinált. A maradó fog retencióját csak részben okozza a tejfogakadály, véleményünk szerint eruptiós hajlamuk már eredetileg is csökkent mértékű.* *A szerzők ezúton mondanak köszönetét Dr. Boros Sándor docens úrnak, aki volt szíves a szöveti vizsgálatot elvégezni. IRODALOM: 1. Bateman, R. C., Emmering, T. E.: Deciduous impaction. Oral Surg. 42, 852 1976). —- 2. Ferenczy K.: Fogászati röntgenológia. Medicina, Budapest, 1973, 143 o. — 3. Fritzsche, H. : Tiefstand von Milchmolaren Wachatumshämmung oder Versenkung. Dtsch. Stomat. 20, 771, 1970. —■ 4. Hidasi Gy.: A tejőrlők másodlagos infraocclusiója. Fogorv. Szle. 11. 334, 1967. — 5. Hidasi Gy.: Fiziológiás és pathológiás jelenségek a tejőrlők gyökérfelszívódásában. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1979 83, 90. — 6. de Jonge, Th. E.: Primäre Zahnretention im Milchgebiss und im bleibenden Gebiss. Dtsch. zahnärztl. Z. 15, 1223, 1960. — 7. Müller, G. H. eit.: Hidasi Gy. 8. — 8. Pákh Z.: Reinclusio és retentio. Fogorv. Szmle. 70, 234, 1972. —• 9. Pongrácz F Megbeszélés 202
