Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
48]. Bibby [4] véleménye szerint azonban az a régi nézet, amely szerint a biológiai és élettani szempontból helyesnek tartott tápanyagok ingesztálása egyben a szuvasodással szemben ellenállóbb fog fejlődését eredményezné, ma már maradéktalanul nem fogadható el. Nem zárható ki ennek lehetősége, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy csak nagyon hiányos (fehérje, Ca és P szegény étrend) táplálkozás vezet a fog struktúrájának megváltoztatásához. Egyedül a F ingesztálása teszi el len ál lobbá a fogat [4, 38]. A F prenatális bevitelének hatásossága azonban ma is vitatott [19]. c) A szájüregben található mikroorganizmusoknak a fogszuvasodás létrejöttében játszott szerepe szintén tisztázottnak tekinthető. Orlandés mtsai [45] steril körülmények között hozott világra és nevelt fel patkányokat. Ezeken az egyébként cariest előidéző tápanyagok nem okoztak fogszuvasodást, csak akkor, ha szájbaktériumokkal fertőzték őket [46]. Ugyanilyen eredménnyel végeztek kísérletet hörcsögökön is [20, 31]. Maga a kórokozó azonban nem ismert [21, 22, 46, 49]. Bowen és Guggenheim, [9] szerint a megfigyelések nem támasztják alá azt a véleményt, hogy egy mikroorganizmust felelőssé lehetne tenni a fogszuvasodás keletkezéséért. Az utóbbi két évtizedben a figyelem a fog felszínén képződő lepedék (plakk) felé fordult [35, 38]. A fogak felszínén kezdetben csak sejtmentes bevonat (szerzett lepedék, aquirált pellicula) keletkezik, majd később — a fejlődés különböző fokozatain áthaladva — kialakul a baktériumokat tartalmazó plakk. Mai felfogás szerint az érett plakkban lejátszódó biokémiai, anyagcserefolyamatok okozzák a fogszuvasodást és a parodontopátiákat is [4, 23, 38]. Az előbbiekben leírtak szerint a fogszuvasodás megelőzésében a táplálkozásról, a szájbaktériumok, illetve a plakkról szerzett ismereteinket kell hasznosítani. 2. A fogszuvasodás megelőzésének lehetőségei Közismert, hogy a megelőzésben kollektív és egyéni módszereket lehet alkalmazni. Kollektívnak azt az eljárást nevezzük, amellyel nagy tömegeket vonhatunk be úgy, hogy az egyén közreműködésére nincs szükség. Az egyéni módszerek sikeres alkalmazásához az érintett kisebb vagy nagyobb létszámú csoportok (egyedek) közreműködése elengedhetetlen feltétel. Elfogadott a diszpozíciós és az expozíciós profilaxis csoportosítás is. Az előbbi azt jelenti, hogy a fog ellenállását a fogszuvasodással szemben fokozzuk, az utóbbi szerint pedig csökkentjük a fogra ható külső ártalmakat. 2.1. Kollektív módszerek A kollektív eljárásokkal lehet a legegyszerűbben a legjobb eredményt elérni. Ugyanakkor fontos az is, hogy ilyen módszerek nem zárják ki az egyéniek alkalmazását (kivéve a fluorozott tabletta szedését), sőt a hatásosságot még fokozzák. Eddigi ismereteink szerint csak a fluoridok ingesztálása hozza meg a sikert. Az azonban bizonyos, hogy a fogszuvasodás nem F-hiánybetegség. F-szegény ivóvizet fogyasztók között is találunk igen jófogú populációs csoportokat, viszont optimális (literenként 1 mg) F-tartalmú ivóvizet fogyasztók között is megtalálhatók a szuvas fogúak. A civilizációs ártalmak növekedésével a F hatása is csökken és fokozódik a cariesfrekvencia, valamint az intenzitás [4]. Az ivóvíz fluordúsítási módszer alkalmazásával gyűlt össze eddig a legtöbb tapasztalati adat [2, 47]. Az eljárást 1945-ben vezették be az USA-ban, majd ezt követően, a jó eredmények láttán a világ számos országában alkalmazzák. Bár pontos adataink nincsenek, becslés szerint a világon kb. 200 millió ember fogyaszt fluoriddal dúsított ivóvizet. Epidemiológiai vizsgálati adatok szerint az ivóvíznek — mérsékelt égöv alatt —literenként 1 mg F-t kell tartalmaznia. A literenként 1 mg F-t tartalmazó ivóvíz fogyasztása veszélytelen, függetlenül az egyéni vízbeviteli szokásoktól. Az elérhető, átlagos fogszuvasodáscsökkenés kb. 50—60%. Már említettem, hogy a F hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott. Jelenleg az az általánosan elfogadott vélemény, hogy a fog fejlődése alatt a F beépül a zománcba, F-apatit képződik, amely a zománcot savakkal szemben ellenállóbbá teszi. A fogak áttörése után a szájüregben helyi hatást is kifejt. Elősegíti a zománc remineralizációját, csökkenti a plakk akkumulálódását, és a fogszuvasodás keletkezése szempontjából kedvező irányba tereli a 162
