Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
kötőeleme ma is a műtét. A maxillo-faciális régióban elhelyezkedő carcinomák túlnyomó többségénél teljes gyógyulás csak akkor várható, ha a daganatot és áttéteit eltávolítjuk. A jól ismert műtéti eljárásokat egészítheti ki, illetve kell hogy kiegészítse a sugár- és a gyógyszeres kezelés. Nincs egységes álláspont abban, hogy a citosztatikumokat mikor alkalmazzuk: műtét előtt, közben vagy után, vagy mind műtét előtt, mind műtét után és hogyan kombináljuk a sugárkezeléssel. Vannak bizonyos, kellőképpen nem hangsúlyozott alapelvek, amelyek figyelembevételével a sorrend elvileg meghatározható. Ha a műtétet tekintjük alapvetőnek, akkor mindenfajta műtét előtti kezelésnek csak az lehet a célja, hogy a sebészi beavatkozás időpontjára a kiindulási helyzetnél jobbat teremtsünk. Tehát jobb legyen a beteg általános állapota, jobban bírja a műtéti megterhelést, kedvezőbbek legyenek a műtét körülményei és közben a daganatos sejtek szórása minimális legyen. A másik alapelv: minél jobb egy daganat vérellátása, annál több daganatellenes gyógyszer juthat a célba. A sugárkezelés hegesedést idéz elő, tehát az irradiáció utáni gyógyszeres kezelés kevésbé hatásos. A műtét előtti kezeléstől azt várjuk, hogy a daganat növekedési üteme lelassul, a tumor környezetében levő gyulladás csökken, a daganat tömegében kisebbé válik. Szájüregi folyamatok esetében az evés közben jelentkező fájdalom mérséklődik, a betegek lényegesen jobban tudnak táplálkozni, egy-két hét alatt erőnlétük javul. Ritkán bekövetkezhet ennek az ellenkezője is: a daganat növekedése nem csökken, a gyógyszerek vagy a sugár mellékhatásai rontanak a beteg általános állapotán. Ha ilyenkor a kezelést nem állítjuk le, előfordulhat, hogy a beteg a kiindulási helyzetnél rosszabb állapotban kerül műtétre. Itt kapcsolódhatunk a következő gondolathoz : a komplex kezelésen belül az a cél, hogy az egyes terápiás eljárások fokozzák az utána következő hatásosságát. Az ideális sorrend tehát kemoterápia-»műtét-»sugárkezelés lenne. Mindezt azonban számos gyakorlati körülmény is befolyásolja. Van-e megfelelő és elég gyógyszer, értenek-e a sebészek a citosztatikus kezeléshez (a preoperatív előkészítésnek, kemoterápiának azon a sebészi osztályon kellene történnie, ahol a műtétet fogják végezni, hogy figyelemmel kísérjék a beteg állapotát és hogy a sebészi beavatkozás optimális időben legyen), milyen a sugárforrás, ki az a radiológus, aki az irradiációt végzi stb. Ezek olyan, kérdések, melyeket tudományos közleményekben nem szoktak felvetni, de a beteg sorsát sokszor ezek a „mellékes” körülmények döntik el. Mindenesetre komplex kezelést csak akkor lehet eredményesen végezni, ha a team egyes tagjai között egyetértés van és nem a „tekintélyelv” szabja meg a kezelési tervet. A citosztatikus kezeléstől sokszor csak palliativ hatás várható, ami vagy hosszabbrövidebb ideig tartó objektív javulásban nyilvánul meg, vagy csak szubjektíve érzi jobban magát a beteg. Az alapelv az: bármilyen fokú javulás jön létre, de ha van javulás, a kezelést végezni kell, mert végeredményben így is segítünk a betegen. A palliativ kemoterápiát mindaddig folytatni kell, amíg az hatásos, illetve, amíg a beteg állapota engedi. A sugárkezelés csak ezután következzen. Előfordulhat ugyanis, hogy az elméletileg sugárérzékeny daganat a gyakorlatban sugárrezisztens. A citosztatikus kezeléshez alkalmazott gyógyszerek A citosztatikumok száma a 35 éve először kipróbált mustámitrogén óta meredeken emelkedik [1]. A fej- és nyakdaganatok kezelésében azonban nem túl sok igazán hatásos gyógyszer van. Még kevesebb azoknak a száma, melyeket rendszeresen tudunk alkalmazni, mivel jó részük csak egyedi importtal szerezhető be. Az alábbiakban csupán azokat a gyógyszereket, illetve gyógyszerkombinációkat soroljuk fel, melyekkel kedvező tapasztalataink vannak. 98