Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
Eredmények Kontroll körülmények között a kísérleti állatok szisztémás artériás nyomása (AP) 97 ±12 Hgmm, az a. facialisban mért LAP értéke 100 ±13 Hgmm volt. A jobb, valamint bal oldalon egyidejűleg meghatározott nyálmirigy véráramlás értékek átlaga 0,42±0,1, ill. 0,43±0,1 ml min_1g_1-nek felelt meg. Az egyes kísérletek során a kétoldali gl. submandibularisban talált véráramlások között a korreláció szoros (r = 0,87; p< 0,001) és a regressziós egyenes iránytangense közel 1,0 (1. ábra). Az érleszorításokat követően kapott LAP, azonos oldali SMBF, valamint a számolt RSm értékek átlagát az I. táblázatban foglaltuk össze. Ábrázoltuk az egyes kísérletek során mért LAP és az SMBF, valamint a LAP és az Rsm értékek összefüggését is (2. és 3. ábra). Megbeszélés Viszonylag kevés kvantitatív adatot találtunk az irodalomban a gl. submandibularis véráramlására vonatkozóan. Kísérletünkben nyúlon kapott eredményeinkkel meglepő egyezést mutatnak a patkányban mért mirigyáramlás értékek [5, 10, 14]. Más szerzők kutyában, jelzett mikrogyöngyökkel, 42K-al, 8eRbal, H2 gáz kimosási módszerrel, ill. direkt úton a submandibularis nyálmirigy áramlását 0,16—0,32 ml min-1g-1-nek találták [8, 12, 13]. Stjernschantz és Bili [11] ugyancsak a mikrogyöngy technikát alkalmazva, nyúlban 322 mg min-1g-1 mirigyflowt mértek. Ha figyelembe vesszük a használt véráramlás meghatározási módszerek sokrétűségét, valamint az egyes módszerek hibáit, akkor megállapíthatjuk, hogy nyúlban a gl. submandibularis szövetsúlyegységre eső áramlása a többi kísérleti speciesétől lényegében nem tér el. Az a. carotis communis időleges leszorítása a denervált sinus caroticusnak megfelelő oldalon, nem járt szisztémás vérnyomásemelkedéssel. Jelentősen, mintegy 35%-kal csökkentette ugyanakkor az azonos oldali lokális artériás nyomás értékét. Hasonló irányú, de a miénket lényegesen meghaladó nyomásváltozásról (60%) számoltak be Chungcharoen, De Burgh Daly, Neil és Schweitzer [2] egyoldali carotis okklúzió során ugyancsak nyúlban. Megfigyeléseiket azonban kevésszámú (2 db) állaton végezték, s nem jelölték meg az érleszorítás és a nyomásmérés között eltelt időt. Saját kísérleteinkben az egyes érleszorításokat követően a keringés stabilizálódásának céljából 5—8 percet vártunk, mely idő alatt a kezdeti értékekhez képest kisfokú nyomásemelkedést tapasztaltunk. Nyúlra vonatkozó adatok híján, egyoldali a. carotis externa leszorítás után mért LAP csökkenés értékünket (58%) Tönder [15] kutyára vonatkozó adataival hasonlítottuk össze. Az általa mért 33%-os nyomásesés arra utal, hogy kutyában az azonos oldali és/vagy ellenoldali a. carotis interna, a. vertebralis, ill. az ellenoldali a. carotis externa ágakból származó kollaterális keringés mértéke meghaladja a nyúlét. E feltételezésünket mások vizsgálatai is alátámasztják [2]. Mindazonáltal jelentős a nyúlban található kollaterális keringés is: kísérletünkben az a. facialis okklúziója után a mirigyközeiben mért lokális artériás nyomás értéke a nyugalminak még mindig 21%-a volt. Jelen vizsgálatunkban a gl. submandibularis ereinek autoregulációját a 65— 100 Hgmm vérnyomástartományban nem tudtuk kimutatni. A nyálmirigy perfúziós nyomását a kontroll 65%-ára csökkentve, némileg kisebb mértékben ugyan, de csökkent véráramlása is (70%), vagyis az érellenállás lényegében alig változott. Véreztetéssel 60 Hgmm-re csökkentett szisztémás nyomású kutyák nyálmirigyében Sulyok és Kovách [13] ugyancsak a vérnyomáseséssel paralel áramláscsökkenést találtak. Kísérletünkben a lokális artériás nyomásnak 65- ről 41 Hgmm-re történő csökkentésekor viszont a mirigyáramlás csak kevéssé változott, vagyis ebben a nyomástartományban az érellenállás csökkent. Ez a 92
