Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle lő. 89—94. I98*t. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Bánóczy Jolán egyetemi tanár), Kórélettani Intézet (igazgató: Dr. H ár sing László egyetemi tanár), Orálbiológiai Kutatócsoport (vezető: Dr. Zelles Tivadar egyetemi tanár), Budapest A lokális vérnyomásváltozás hatása a submandibularis nyálmirigy vérkeringésére DK. FAZEKAS ÁRPÁD, DR. PÖSCH ELEK • és DR. ZELLES TIVADAR A nyálmirigyek véráramlásának vizsgálatával foglalkozó közlemények elsősorban kvalitatív eredményeket tartalmaznak [3, 6, 7, 9]. Ennek oka részben a mirigyhez futó erek méreteiben, anatómiai elrendeződésében, részben pedig a kvantitatív adatokat szolgáltató véráramlás meghatározási módszerek korlátaibán keresendő. E módszerek zöme egyetlen véráramlásérték felvételét teszi lehetővé, ami kizárja az önkontrollos kísérletek végzését. A mirigyből elfolyó vénás vér direkt méréséhez nélkülözhetetlen érpreparálás ugyanakkor jelentősen befolyásolhatja a nyálmirigy véráramlását, valamint szekrécióját. Fentieket figyelembe véve, jelen kísérletünkben az Aukland, Bower és Berliner [1] által kifejlesztett H2 gáz kimosási módszert alkalmaztuk a glandula (gl.) submandibularis véráramlásának (SMBF) meghatározására. E módszer lehetővé tette a kétoldali nyálmirigy vérkeringésének szimultán mérését, illetőleg a kontrolitól eltérő perfúziós nyomásviszonyok között a mirigykeringés ismételt meghatározását. A submandibularis nyálmirigyhez futó erekben levő lokális artériás nyomás (LAP) egyidejű mérése lehetővé tette a mirigy vaszkuláris ellenállásának (RSm) kiszámítását is. Anyag és módszer Kísérleteinket 2,5—4,5 kg testsúlyú, vegyesnemű nyulakon végeztük, pentobarbital (30 mg/kg iv.) narkózisban. Az állatok egyoldali artéria, valamint véna femoralisába katétert vezettünk. Az előbbi, higanyos manométerrel összekapcsolva a szisztémás vérnyomás mérésére szolgált, míg a kísérlet során szükséges további altatót a vénás kanülön keresztül adagoltuk. Nyaki középvonali metszésből az állatokat intubáltuk, majd mindkét oldalon feltártuk az a.carotis communist, s alájuk fonalat vezettünk. Ezután a jobb oldalon kipreparáltuk az a.carotis externa és interna oszlását, s a sinus caroticushoz futó valamennyi ideget átvágva, azt denerváltuk. Szabaddá téve az ugyanezen oldali a.carotis externát, valamint az a.facialis kezdeti szakaszát, alájuk ugyancsak fonalat tettünk. Ezt követően a mandibula bázisán ejtett metszésből felkerestük a jobb oldali a.facialis perifériás szakaszát, s az érbe helyezett kanült proximális irányba tolva, megközelítettük a submandibularis mirigyhez futó kisartériák leágazódási helyét. A kan ült higanyos manométerrel összekötve mértük a mirigyartériákban fennálló lokális artériás nyomást. A submandibularis nyálmirigyek véráramlását a szervezetbe juttatott H2 gáznak a mirigyszövetből való kimosódásának sebességéből határoztuk meg. A kimosási görbéket a jobb, ill. bal gl. submandibularisba helyezett egy-egy platina (Pt) elektród segítségével a korábban ismertetett módon [4] vettük fel. Érkezett: 1981. március 6. 89
