Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle T4. 81—83. 1981. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinika, Budapest (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár) Az állcsontok fejlődése a második nagyőrlők áttörése után Dr. SZÖLLÖSI KATALIN, Dr. LAJTA BEÁTA és Dr. EÁBIÁN TIBOR A serdülő korú fiatalok számára készítendő fogpótlások tervezése szempontjából nagyon fontos annak meghatározása, hogy mely életkorban lehet fix pótlást készíteni. Irodalmi adatok általában 18—20 éves korra teszik a fix pótlás készítésének alsó korhatárát [1, 2, 4, 5]. Indoka, hogy az állcsontok fejlődése erre a korra fejeződik be és csak ekkor lesz teljes a csontérettség. A korábban készített fix pótlás — különösen a körhíd — az állcsontok retardálását eredményezné. Klinikai tapasztalataink azonban arra utalnak, hogy ez az aggály nem kellően megalapozott. A csontérési folyamatot ugyanis — véleményünk szerint — a fixpótlás csak akkor zavarná, ha az érés az állcsontok növekedésével járna együtt. Az 1978-ban közölt vizsgálati eredményeink szerint [3] azonban a maxilla horizontális méretei nem nőnek a második moláris fog előtörése és okklúzióba illeszkedése (13—14 év) után. Az 1978-ban közölt adatok azonban még nem elégségesek ahhoz, hogy a fixpótlás készíthetőségét egy korábbi életkorban határozzuk meg. Ehhez többoldalú vizsgálatra és meggyőző eredményekre van szükség. Jelen közleményünkben az e területen végzett további vizsgálataink eredményeiről számolunk be. Anyag és módszer Korábbi közleményünkben [3] már leírt két korcsoportba (13—14, illetőleg 20—25 éves) tartozó 20—20 ép fogazató személy maxilláján további méréseket végeztünk. Az állkapocs méreteit ez alkalommal sem vizsgáltuk, mert ollóharapásban záródó ép fogazat esetén a mandibula méreteit a maxilla meghatározza. A méréseket a felső fogsorról alginát alapú anyaggal vett lenyomat alapján készített kemény gipszmintán végeztük. A palatum felszínének méréséhez a mintára alumínium fóliát simítottunk. Palatinálisan a fognyak körül körbevágtuk a gingiva marginális lefutásának megfelelően. A második nagy őri ők legdisztálisabb pontjait összekötő egyenes határozza meg a mért felszín disztális szélét (1. ábra). A mintáról levett fóliát kiterítettük, körberajzoltuk, majd planiméterrel a kapott felszín területét megmértük. 1. ábra 2. ábra Érkezett: 1980. május 12. 81