Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1981-03-01 / 3. szám

a cystafal maradéktalan eltávolítása és elsődleges zárás után kifogástalanul gyógyulnak. Ezen műtét előnyei közé tartozik, hogy hám nem marad vissza, az ápolási napok száma csekély, gyógyulás antibiotikum adása nélkül is bekövetkezik [3, 6]. A kis cysták kezelésére a Partsch II. műtétet ma is egyeduralkodónak tartjuk. Más eljárások, mint például a kémiai terápia [4] nem ajánlottak. Nem helyeselhető ugyanis, hogy az amúgyis krónikus irritációnak kitett hámot vegyi anyagokkal még tovább izgassuk, annak elpusztítása reményében és méghozzá az inspekció számára hozzáférhetetlen és zárt üregben [2].

A mogyorónyit meghaladó középnagy cysták és a diónyit meghaladó nagy cysták Partsch II. szerint nem operálhatok. Ilyenkor ugyanis a véralvadék retrakciója következtében a nyál baktériumflórája bekerül a sebüregbe, mely számára a koagulum kitűnő táptalajt biztosít [7]. Így p.p. gyógyulásra nem számíthatunk. A nehézség megoldására a Partsch által ajánlott cystostomiát (Partseh I. műtét) nem tartjuk ma már elfogadhatónak. Ilyenkor ugyanis a száj melléküregévé alakított cystában kóros hámszövet marad vissza (malignus elfajulás veszélye), a gyógyulási folyamat igen hosszadalmas, sőt a cystaüreg hajlamos az ismételt elzáródásra, mely újabb műtétet tesz szükségessé [4]. Ilyen esetekben a cysta elhelyezkedése és fogakhoz való viszonya az, mely terápiás elveinket megszabja. A középnagy vagy nagy cystát előszeretettel alakítjuk az orrüreg vagy a sinus maxillaris melléküregévé, ha annak közelében van (1., 2. ábra). Amennyiben a sinus maxillaris nyálkahártyája is gyulladt, úgy Luc—Caldwel 1 -műtétet is végzünk egyben. Az alsó orrjárat felé való szájaztatás esetén feleslegesnek tartjuk az aggodalmat, hogy a cystában orrváladék pangás fog keletkezni. Amennyiben a csontablak megfelelően nagy, az orrüregben keletkező légmozgás állandóan kitakarítja a csontos üreget. Az ilyen műtéten átesett betegek 2—3 hét alatt teljesen panaszmentessé válnak [3].

Sajnos több esetben találkoztunk olyan kiterjedt mandibula cystával, amikor az, az állkapocs fogas területének nagy részére kiterjedt. Ilyen esetben törekednünk kell a fogak lehetőség szerinti megtartására. Ezt a cysta dekompresszió útján történő szűkítésével tudjuk elérni (3. ábra). Ezt a módszert alkalmazzuk akkor is, amikor a cysta annyira elvékonyította a mandibula állományát, hogy már spontán fraktúra keletkezett, vagy annak veszélye fenyeget egy műtét kapcsán. A dekompressziót kivehető csöves fogpótlás segítségével szoktuk elérni. A módszer hátránya hosszadalmassága, hiszen sokszor 1—1,5 évet is igénybe vehet, míg operálhatóvá tudunk tenni egy nagy cystát, miközben a kóros nyálkahártyát nem távolítottuk el és elfajulásának veszélye fennáll [2, 5]. A malignus elfajulás veszélyét azonban sokan túlbecsülik. Józan, nagy beteganyagra kiterjedő statisztikák szerint a fent említett indikációk esetén a szűkítő kezelés veszélytelen, és igen hasznos eljárás [4, 9]. Nem tartjuk viszont helyes-78

1. ábra. Orralaphoz simuló cystaüreg

2. ábra. Sinus maxillarist elérő cystaüreg