Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

Orvosi diplomáját 1902-ben nyeri el és magángyakorlatot kezd. A belgyógyászat alaposabb elsajátítására belklinikára Korányi Frigyes professzorhoz kéri felvételét. A belklinikán hat évig dolgozott és ezalatt 10 közleménye jelent meg. Már mint díjtalan belklinikái gyakornok elhatározta, hogy anyagi helyzetének javítására, nagybátyja példája nyomán, fogászattal is foglalkozik. Ennek elsajátítására az Árlcövy József által vezetett Fogászati Intézetben kurzust vett és rendelőjében fogászati kezeléseket is végzett. Ebben az időben indultak meg Németországban a röntgenvizsgálatok. Korányi ezek elsajátítására tanulmányútra Berlinbe küldi. Itt nemcsak a Röntgen Intézetben, hanem a Fogászati Intézetbe is bejár. A fogászat ekkor még elég kezdeti fokon állott; érzéstelenítés nélkül, vagy hiányos érzéstelenítésben végzett foghúzások, arzénes devitalizáció, kaucsuk lemezes fogpótlások képezték a kezelések zömét. Hazatérve folytatja belklinikái munkáját, majd amikor letelt az az idő, melyet a belklinikán tölthetett, fokozott mértékben foglalkozik fogászattal, állást is vállal, az Egyetemek Kórház Egyletének és az Erzsébet Tüdőszanatóriumnak volt fogorvosa.

Az első világháború kitörésekor bevonult katonai szolgálatra. Két évet, mint csapatorvos töltött a fronton, majd közel két évig egy arcvonal mögötti mozgó ambulatorium fogorvosa lett [4]. E rendelésen igen nagy gyakorlatra tett szert, napi 40—50 beteget kezelt. Megtanult jól érzésteleníteni, amit abban az időben kevesen tudtak. Közel négy évi frontszolgálat után visszakerült Budapestre, a háború befejeződéséig a Csobánc utcai Hadikórházban dolgozott.

Morelli visszatérve a polgári életbe nemcsak magángyakorlatát kívánta folytatni, hanem helyet keresett tudományos munkásságra is. Erre a Stomatologiai Klinikán akkor bekövetkezett változások kedvező lehetőséget nyújtottak. Árlcövy József nyugdíjazása után, 1919 márciusában Szabó József lett a Klinika megbízott vezetője. Morelli Salamon ajánlásával fordult Szabóhoz azzal a tervével, hogy a szájbetegségek problémáival szeretne foglalkozni. Szabó, aki a sztomatológiai elvnek volt harcos híve, Morelli tervét szívesen fogadta, meghívta, járjon be a Klinikára és megbízta a Szájbeteg osztály szervezésével, bár kijelentette, hogy sem fizetést, de még díjtalan tanársegédi állást sem tud neki adni. Ettől kezdve Morelli közel négy évtizeden át, mint bejáró orvos vett részt a Klinika munkájában. Klinikai állást később sem töltött be. így létesült Morelli kezdeményezésére 1919. év tavaszán két fogorvosi székkel a Száj beteg osztály [12]. Morelli személyében a fogászatban jól képzett, a belgyógyászatot értő és szakirodalmi munkásságban jártas egyén került a Klinikára.

Tudományos munkássága ekkor bontakozik ki. Rövid időn belül 1922-ben megjelenik ,,A száj betegségei” című könyve, melyben gyakorló orvosok számára összefoglalja a fogak és a száj betegségeit. Majd a következő évben ,,A szájbetegségek diagnosztikája, gyógy- és kórtana” tárgykörből magántanári képesítést nyer, 1941-ben egyetemi rendkívüli tanári címet kap. Munkássága sokirányú, nemcsak a szájbetegségekkel, hanem konzerváló fogászati, fogsebészeti, fogpótlástani témákkal is foglalkozik. Ezeken kívül több szakmapolitikai és orvostörténeti cikket ír, nemcsak magyarul, hanem német, angol, olasz és finn nyelven is. Tudományos munkáit a világos stílus, az exakt, pontos meghatározások jellemzik. A caries elterjedésének vizsgálata során leírja a Morelli-féle caries indexet, mely jellemző a vizsgált személy szuvasodására: megadja a meglevő és a szuvas fogak számát. Bár később nem ez, hanem az DMF-index terjedt el, a világirodalom elismeri Morelli gondolatának prioritását. Több közleményben foglalkozik a fogágybetegséggel. Nagy jelentőséget tulajdonít a fogakra ható túlterhelésnek, a fokozott rágónyomás kórokozó ha34