Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Fogorvosi Szemle 14. 19—21. 1981. Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) jogorvosi rendelője, Budapest A felső nagymetszők mozgathatóságának vizsgálata parafunkciót végzőkön DE. KOMÁÉI JÓZSEF A hiperfunkció primer módon traumatizálhatja a parodontiumot [4], a plakk - eredetű fogágybetegséget pedig attól a pillanattól kezdve súlyosbítja, amikor a gyulladás a tartószövetekre ráterjedt [1, 3]. Okklúziós zavarok mellett elsősorban parafunkciók okozhatnak parodontális túlterhelést. A hiperfunkció traumatizáló, ill. súlyosbító hatása a fog elmozdíthatóságát okozza. A fog mozgathatóságának nagysága kétféle módszerrel ítélhető meg: ujjpróbával, vagy műszeres méréssel. Az ARP A 1955. évi Kongresszusa [3] ujjpróba alapján a mozgathatóságnak négy fokozatát különböztette meg: 1. éppen érezhető, 2. látható, 3. eléri az 1 mm-t, 4. a fog ballottálható is. Münch és Kluczka [10] hasonló módszerrel öt fokozatot különít el; Frentzen [2] értékelésében az ötödik fokozat a fog elvesztését jelenti. A fizikális vizsgálat, egyéb paraméterek mellett, kielégítően tájékoztat a parodontium állapotáról; az egyes fogak közötti kis különbségek észlelésére, valamint ugyanazon fog mozgathatóságában bekövetkező kisfokú változások követésére azonban nem alkalmas. A fog statikájában bekövetkező változások idejekorán történő észlelését kizárólag a műszeres mérés teszi lehetővé. A parafunkciók számottevő gyakorisága [7] indokolttá teszi a fogmozgathatóság rutinszerű műszeres mérését. Parafunkciót végzőkön ugyanis a fogak elmozdulása — e kóros reflexmechanizmustól menteseken észleltekkel ellentétben — Hirt és Mühlmann [5], valamint Hirt [6] később megismételt vizsgálatai szerint reggel nagyobb mint este. Ez a vizsgálat — műszeres mérési lehetőség birtokában — diagnosztikai tesztnek tekinthető, amire a parafunkciók diagnosztizálásának bizonytalansága miatt nagy szükség van. A mozgathatóság műszeres mérésének napjainkban számos változata ismert [12]. Mühlemann, periodontométerével végzett vizsgálatai alapján, a mozgathatóság iniciális és másodlagos fázisát különíti el. A 80—120 g-nyi erőhatásra bekövetkező iniciális elmozdulás (labiális iránya kb. 0,04 mm) közben szerinte a gyökér hártyarostok kiegyenesednek, de nem feszülnek meg. Az erőhatást ilyenkor folyadékáramlás fékezi. A szekunder fázisban az egész parodontium rugalmas alakváltozása következik be. Ehhez 500,0 g erő szükséges. E kitérés még fiziológiásnak tekinthető felső határa — labiális irányba — 0,20 mm. A mozgathatóság napszaktól függő, parafunkciós eredetű változásának vizsgálatára a mechanikus mérést választottuk, s ehhez a már ismertetett műszert szerkesztettük [14]. Anyag és módszer Egyfelől 35 (22 nő, 13 ffi) olyan évek óta biztosan parafunkciót végző, mélybehatoló gyulladástól mentes parodontiumú felnőttet vizsgáltunk (korátlag: nők: 25,1, férfiak: 30,6 év), akiknek m. masseterei a hiperfunkció következtében jelentősen hipertrofizáltak, ill. akiknek a fogai a csikorgatás során atípusosan lekoptak. Az ily módon kiválogatottak egyik felső nagymetsző-Érkezett: 1980. április 15. 19
