Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
72 MARTIN A,—VERECKEI L. Fogorvosi Szemle 13. 13—13. 19S0. Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató: Adler Péter dr. egyetemi tanár) Osteoradionecrosis mandibulae MARTIN ANDREA dr. és VERECKEI LÁSZLÓ dr. Érkezett: 1979. április 26. Elfogadva: 1979. április 28. A maxillo-facialis tájék tumorainak sugárkezelésekor a kívánt hatás mellett az állcsontokban nekrózis keletkezhet. Irodalmi adatok szerint a nekrózis lehetősége nagyobb a mandibulán, mint a maxillán; helyesen alkalmazott sugárterápia esetén is 5—28 % [2]. A radionekrózis az állcsontokban még akkor is purulens osteomyelitisként zajlik le, ha a folyamat eredetileg a primer sugárhatás következményeként kialakuló steril sequestratióval kezdődött [1]. Ennek fő oka az, hogy az állcsontok a szájüreg felől perivagy transzdentálisan, ill. lágyrészsérüléseken keresztül fertőződhetnek. Ha a sugárkezelés előtt a szájüreget, ill. a fogazatot radikálisan szanáljuk — csökkentve ezzel a fertőződés lehetőségét —, a radionekrózis kockázata csökken. A mandibula nagyobb esendőségét ezen túlmenően azzal magyarázhatjuk, hogy vérellátását egyetlen nagyobb artéria biztosítja; röntgenkárosodás esetén a lassan kialakuló kollaterális cirkuláció nem elegendő [3]. A klinikánkon a közelmúltban észlelt mandibula-radionekrózist a kortörténet tanulságai miatt röviden ismertetjük. A 36 éves férfi beteget a Nyíregyházi Rendelőintézet Sebészeti Osztályán 1975-ben megoperálták; a jobb ajakzug alól az ajkat nem involváló, rátekintésre malignomának tűnő képletet excidáltak. A beteget — az 1973-ban megjelent EüM tájékoztató értelmében — a Stomatologiai Klinikán működő Sztomato-onkológiai Bizottsághoz kellett volna küldeni vizsgálat és terápiás javaslat céljából. A Debreceni Orvostud. Egy. Kórbonctani Intézete által revideált szövettani lelet: Hyperkeratosissal, kezdődő leukoplakia-képződéssel járó, pseudo-epitheliomatosus hámhyperplasia. A hám mérsékelt atípiát mutat, mely azonban irritatív lobos eredetű nyugtalanság. Egyértelműen carcinomás elváltozásnak minősíthető képet a számos metszetben feldolgozott anyagban nem láttunk (DOTE 25/1979). Egy hónappal a műtét után a Szabolcs-Szatmár megyei Onkológiai Intézet a beteget a Megyei Kórház Röntgen-Osztályára küldte posztoperatív besugárzás céljából. A beteg a műtéti területre másodnaponként 1000 R-t kapott, összdózisban 5000 R-t. A három hónappal későbbi kontrollvizsgálaton nem jelent meg. Ez év szeptemberében jelentkezett a Nyíregyházi Megyei Kórház Szájsebészeti Osztályán, mert a jobb alsó premolárisok táján fájdalmas duzzanat keletkezett; a 44,45 ráharapásra érzékennyé vált. A Sztomato-onkológiai Bizottság ezt követően látta első ízben a beteget és oszteoradionekrózist állapított meg. A cariesmentes — ép koronájú — 44, 45 erősen laza és nyomásra érzékeny volt, ill. a rágósík alá süllyedt. E területen az állkapocs vesztibuláris fala denudálódott, nyálkahártyaboríték nélkül érintkezett a szájüreggel, környezete gyulladt volt, de akut gennyedést nem észleltünk. Az irradiált műtéti területen a bőrön tízforintosnyi heges behúzódás volt; tumorrecidívát klinikailag nem találtunk. A két laza 1. ábra. Röntgenkép a mandibula corpusáról
