Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
1980. március LXXIII. évfolyam 3. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 75. 65—68. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár), Budapest A gyakorlati felvételi vizsga jelentősége a fogorvosképzésben MOLNÁR FERENC dr. Érkezett: 1979. március 17. Elfogadva: 1979. március SÍ. A fogászat, az orvostudománynak ez a látszólag körülhatárolt területe a szakembertől magasszintű elméleti felkészültséget követel mind az egyetemes orvostudomány, mind a szaktudomány minden részletéből, valamint olyan manuális adottságokat is feltételez, amelynek birtokában a fogorvos el tudja végezni a pontos és összetett — jó kézügyességet igénylő — kezeléseket. A fogorvos beavatkozásával nemcsak a biológiai értelemben vett gyógyulás feltételeit biztosítja, hanem a kezelés során effektive gyógyít. Ebből adódik az elmélet — kézügyesség kettős követelménye és a kettő harmonikus egységének a szükségessége. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán a Kari Tanács határozata értelmében a felvételért pályázók 1974—75—76-ban kézügyesség vizsgálaton is résztvettek. Az itt nyújtott teljesítményük — a képességvizsgálat kísérleti jellege miatt — még nem befolyásolta a felvételi vizsga eredményét. A cél azonban az volt, hogy tapasztalatok birtokában olyan eljárást dolgozzunk ki, amely lehetővé teszi a jelöltek ilyen irányú — lehetőleg objektív — értékelését, amelynek eredményei a későbbiekben már bizonyos mértékben befolyásolják egyetemi felvételüket. Célunk volt az is, hogy a teszt viszonylag egyszerű és könnyen szervezhető legyen, valamint többféle és jól értékelhető információt nyújtson. A gyakorlati vizsga előkészítésekor tanulmányoztuk a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájának tapasztalatait. Szakterületünkön hazánkban először itt végeztek ilyen jellegű vizsgálatokat [1, 4]. Vizsgálati módszer A pályázók a felvételi vizsgaidőszakban, minden évben más és más ún. „manipulációs teszt” feladatot hajtottak végre. 1974-ben — az első alkalommal — meghatározott elvek és utasítások szerint, kijelölt segédeszközök igénybevételével, adott hosszúságú alumínium drótból hajlítással egy kocka vázát készítették el [3]. A következő évben a konkrét feladat változott, de jellege és értékelhetősége ugyanaz maradt. Már vizsgálataink megkezdése előtt felvetődött az a lényeges kérdés, hogy a gyakorlati felvételi vizsga létjogosultságát és szükségességét az fogja bizonyítani — vagy megcáfolni —, hogy milyen összefüggés van egyénenként a gyakorlati felvételi vizsga eredménye és az egyetemi tanulmányok során tanúsított manuális tevékenység színvonala között. Ha a követés sorén a kettő között szoros összefüggés található, cáfolódik az az állítás, miszerint a manuális adottságok fejleszthetősége szükségtelenné teszi az adottságok előzetes vizsgálatát a pályaalkalmasság megállapításakor. Véleményünk szerint