Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
26 KARBOXILÁT-CEMENT lemezeket karboxilát cementtel rögzítik a fogak felszínére [7, 9]. Ezek éles műszerrel lepattinthatók, mert az adhezív kötés csak a fogfelszínre terjed. Abramovich és rntsai scanning elektronmikroszkópos vizsgálatai szerint azonban ilyenkor a zománcfelszínen egyenetlen mikrobemaródások keletkeznek [1]. Felhasználásuk módja [8]: cementezés előtt a fogfelületekről minden szenynyeződést (zsíros anyag, viasz, nyál, gyógyszerek) eltávolítunk, tisztítás után szárítunk. A karboxilát-cementet üveglapon fémspatulával keverjük. A port kis adagokban adjuk a folyadékhoz és max. 30 másodpercig keverhetjük. A Durelonhoz poradagolót is adnak — a pontos adagokat kimérve egyszerre is össze lehet keverni a port a folyadékkal. Meleg időben célszerű az üveglapot hűteni. A megkevert cementtel addig dolgozhatunk, amíg fénye van. Fogművek rögzítésekor a felesleges anyagot vagy akkor kell eltávolítani, amikor még kifejezetten puha, vagy amikor már kemény a cement; kötés közben amikor gumiszerű konzisztenciája van, ne érintsük. Ha tömések alábéleléséhez használjuk, előzőleg gyakoroljuk be a karboxilát-cementtel az alábélelés technikáját, mert jobban tapad a műszerekhez, mint a ka vitás falához. Szeparáló anyagként alkohol vagy a cement pora alkalmas. Ritkán előfordul, hogy a karboxilát-cement folyadék bekocsonyásodik, azaz gél állapotba kerül és nem csepegtethető. Ilyen esetben a folyadékos üveget kb. 60—80 °C-os vízbe helyezzük; amikoris folyékonnyá válik, majd szobahőmérsékletre hűtjük, s a folyadék újra használható lesz. Használat után a folyadékos üveg mindig zárva tartandó, nehogy párologjon. Megbeszélés A karboxilát-cementekkel nyert gyakorlati tapasztalatok nem tekintenek hosszú időre vissza és a korábban említett hiányosságaik miatt is alkalmazásuk csak bizonyos fenntartással tanácsos. Mikor látszik mégis célszerűnek használatuk az általános fogászati gyakorlatban ? 1. Ha erősebb rögzítőhatást szeretnénk elérni (esetleg ha fémet kell szájban fémhez ragasztanunk). 2. Ha az előkészített fogak érzékenyek és érzéstelenítés nélkül akarjuk a fogművet cementezni (a karboxilát-cement kevesebb panaszt okoz és a pulpát is kevésbé veszélyezteti, mint a foszfát-cement). 3. Ha fennáll annak a veszélye, hogy valamilyen fogmű cementezése előtt az előkészített fogfelszíneket nem tudjuk megfelelően szárítani (karboxilát-cementtel történő becementezés előtt is meg kell tisztítani és szárítani a fogfelszíneket ugyanúgy, ahogy ezt a foszfát-cement használata előtt tesszük). IRODALOM: 1. Abramovich, A., Kaluza, J. J., Macchi, R. L., Ribas, L.: J. Dent. Res. 56, 471 (1977). — 2. Andrews, J. T., Hembree, J. H.: J. Prost. Dent. 35, 532 (1976). — 3. Barton, J. A., Brauer, G. M., Antonucci, J. M., Raney, M. J.: J. Dent. Res. 54, 310 (1975). — 4. Crisp, S., Lewis, B. G., Wilson, A. D.: J. Dent. Res. 55, 299 (1976). -— 5. Crisp, S., Prosser, H. J., Wilson, A. D.: J. Mater. Sei. 11, 36 (1976). -— 6. Lenz, E.: Zahnärztekalender der DDR. Volk u. Gesundheit, Berlin, XIV, 1976. 283. — 7. Mizrahi, E., Smith, D. C.: Brit. Dent. J. 127, 371 (1969). — 8. Myers, G. E., Silvey, R. G.: J. Am. Dent. Ass. 97, 502 (1978). — 9. Phillips, R. W., Swartz, M. G., Rhodes, В.: J. Am. Dent. Ass. 81, 1353 (1970). — 10. Saito, О., Sakai, Y., Node, H., Fusayama, T.: J. Prost. Dent. 35, 543 (1976). — 11. Smith, D. С.: Brit. Dent. J. 123, 540 (1967). — 12. Smith, D. C. : Brit. Dent. J. 125, 381 (1968). — 13. Smith, D. C.: J. Canad. Dent. Ass. 37, 22 (1971). V. Ö. a Fogorv. Szle. 72, 157 (1979) lapszemléjével (Márton I.) is. Й. Неньеи: О свойствах карбоксилатного цемента (ознакомление с веществом на основании литературных данных). N é п у e i, J.: Carboxylate cement (a literature review) ......... N ényei, J.: Das Cárboxylat-Zement —; Literaturübersicht
