Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

22 VÉKONY-DRÓTÍVES TECHNIKA Fogorvosi Szemle 73. 22—24. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest (mb. tanszékvezető: Tóth Pál dr. egyetemi docens) A vékony-drótíves (light-wire) technika alapelemei LINDNER ZSUZSANNA dr. és D E N E S JÓZSEF dr. Érkezett: 1979. március 27. Elfogadva: 1979. április 30. Az utóbbi évtizedben — elsősorban Begg és Jarabak munkássága nyomán [5] — a vékony-drótíves (light-wire) technika egyre szélesebb körben terjedt el. A módszer a sokgyűrűs (multiband) technika egyik változata. Az élíves és az ikeríves technikáktól [1, 2, 3, 4] lényegileg abban különbözik, hogy az ív spe­ciális ötvözetből készült, 0,25—0,5 mm átmérőjű körátmetszetű huzal. Az ívet hajlítás után melegítéssel tesszük rugalmassá. Vannak olyan ívek is forga­lomban, melyeket már gyárilag előzetesen hőkezeltek. Mindkét változatra a rendkívüli elaszticitás jellemző. A rugalmas ív a gyűrűzött fogakon, az élívhez használatos zárakban, elasz­tikus kötésekkel vagy drótligatúrákkal rögzíthető. Figyelemre méltó, hogy a rögzítőelemeknek — a sokgyűrűs készülék egyéb változataival szemben — itt csak passzív szerep jut, tehát a fogelmozdítást teljes egészében a hajlított ív végzi. Az ív lefutása nem egyenletes, a rendellenességnek megfelelően vízszintes és függőleges vagy kombinált hurkok, hajlatok vannak rajta. Ezekkel a fogívet szűkíteni vagy tágítani, illetve a réseket zárni vagy nyitni tudjuk. Elsősorban a fogak tengelyállása változtatható, de a fogakat rotálni is lehet. A vékony­­drótív egyidejűleg többféle fogelmozdításra is alkalmas. A következőkben az ívhajlítás, ill. a fogelmozdítás különböző lehetőségeit is­mertetjük vázlatosan. Gyakori anomália a fogívszűkület, ill. ennek következtében a fogtorlódás. Ennek korrigálására a legegyszerűbb lehetőséget nyújtanak az 1. ábrán feltün­tetett egyszerű nyitó kacsok. Ha az ívet passzív állapotából a zárakhoz kötve aktiváljuk, rugalmasságánál fogva eredeti helyzetét igyekszik visszanyerni, s ezáltal a kívánt fogelmozdítás irányába ható jelentős erőt fejt ki. Ha a cél a fogak közelítése, értelemszerűen záró kacsot készítünk (2. ábra). Az ívet ilyenkor úgy hajlítjuk, hogy az ,,U” betű szárai zártak, egymást ke­resztezve fedik. Az aktiválás a bukkális tubusból kijövő ívvégek hajlításával történik. Az aktivált ív itt is nyugalmi állapotát igyekszik felvenni, miközben a fogakat egymáshoz közelíti. Az egyszerű kacsok működésük kezdetén igen nagy erőt képesek leadni, hatékonyságuk azonban a fogelmozdulás előrehaladtával rohamosan csökken. Ennek kiküszöbölésére, tehát az erőhatás arányosabb időbeli elosztására nyúj­tanak lehetőséget a helikális, azaz csiga alakban meghajlított hurkok. A 3. áb­rán egymás mellett tüntettük fel a helikális hurok nyitó és záró változatát. Az ilyenformán hajlított hurok az amúgyis igen rugalmas ív elaszticitását tovább fokozza. Az elaszticitás laterális hurkok beiktatásával még jobban érvényesül. A kiemelkedően jó fizikai adottságokkal rendelkező ív nemcsak egyes fogak, hanem fogcsoportok rendellenességeinek korrekciójára is alkalmas. Ezt érzé­kelteti a 4. ábra. Az itt leírtak a vékony-drótíves technika alapelemei. Ezek a sok éves gyakor­lat során fejlődtek ki a klasszikus hajlítási formákból mint a legcélszerűbbek és legalkalmasabbak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom