Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
22 VÉKONY-DRÓTÍVES TECHNIKA Fogorvosi Szemle 73. 22—24. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest (mb. tanszékvezető: Tóth Pál dr. egyetemi docens) A vékony-drótíves (light-wire) technika alapelemei LINDNER ZSUZSANNA dr. és D E N E S JÓZSEF dr. Érkezett: 1979. március 27. Elfogadva: 1979. április 30. Az utóbbi évtizedben — elsősorban Begg és Jarabak munkássága nyomán [5] — a vékony-drótíves (light-wire) technika egyre szélesebb körben terjedt el. A módszer a sokgyűrűs (multiband) technika egyik változata. Az élíves és az ikeríves technikáktól [1, 2, 3, 4] lényegileg abban különbözik, hogy az ív speciális ötvözetből készült, 0,25—0,5 mm átmérőjű körátmetszetű huzal. Az ívet hajlítás után melegítéssel tesszük rugalmassá. Vannak olyan ívek is forgalomban, melyeket már gyárilag előzetesen hőkezeltek. Mindkét változatra a rendkívüli elaszticitás jellemző. A rugalmas ív a gyűrűzött fogakon, az élívhez használatos zárakban, elasztikus kötésekkel vagy drótligatúrákkal rögzíthető. Figyelemre méltó, hogy a rögzítőelemeknek — a sokgyűrűs készülék egyéb változataival szemben — itt csak passzív szerep jut, tehát a fogelmozdítást teljes egészében a hajlított ív végzi. Az ív lefutása nem egyenletes, a rendellenességnek megfelelően vízszintes és függőleges vagy kombinált hurkok, hajlatok vannak rajta. Ezekkel a fogívet szűkíteni vagy tágítani, illetve a réseket zárni vagy nyitni tudjuk. Elsősorban a fogak tengelyállása változtatható, de a fogakat rotálni is lehet. A vékonydrótív egyidejűleg többféle fogelmozdításra is alkalmas. A következőkben az ívhajlítás, ill. a fogelmozdítás különböző lehetőségeit ismertetjük vázlatosan. Gyakori anomália a fogívszűkület, ill. ennek következtében a fogtorlódás. Ennek korrigálására a legegyszerűbb lehetőséget nyújtanak az 1. ábrán feltüntetett egyszerű nyitó kacsok. Ha az ívet passzív állapotából a zárakhoz kötve aktiváljuk, rugalmasságánál fogva eredeti helyzetét igyekszik visszanyerni, s ezáltal a kívánt fogelmozdítás irányába ható jelentős erőt fejt ki. Ha a cél a fogak közelítése, értelemszerűen záró kacsot készítünk (2. ábra). Az ívet ilyenkor úgy hajlítjuk, hogy az ,,U” betű szárai zártak, egymást keresztezve fedik. Az aktiválás a bukkális tubusból kijövő ívvégek hajlításával történik. Az aktivált ív itt is nyugalmi állapotát igyekszik felvenni, miközben a fogakat egymáshoz közelíti. Az egyszerű kacsok működésük kezdetén igen nagy erőt képesek leadni, hatékonyságuk azonban a fogelmozdulás előrehaladtával rohamosan csökken. Ennek kiküszöbölésére, tehát az erőhatás arányosabb időbeli elosztására nyújtanak lehetőséget a helikális, azaz csiga alakban meghajlított hurkok. A 3. ábrán egymás mellett tüntettük fel a helikális hurok nyitó és záró változatát. Az ilyenformán hajlított hurok az amúgyis igen rugalmas ív elaszticitását tovább fokozza. Az elaszticitás laterális hurkok beiktatásával még jobban érvényesül. A kiemelkedően jó fizikai adottságokkal rendelkező ív nemcsak egyes fogak, hanem fogcsoportok rendellenességeinek korrekciójára is alkalmas. Ezt érzékelteti a 4. ábra. Az itt leírtak a vékony-drótíves technika alapelemei. Ezek a sok éves gyakorlat során fejlődtek ki a klasszikus hajlítási formákból mint a legcélszerűbbek és legalkalmasabbak.
