Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
318 KÖNYVISMERTETÉS Bo Krause szerint a plakk szupragingiválisan indul és elsősorban Gram + coocusok és pálcák az úttörők. Növekedését interbakteriális adhéziók segítik elő, ahol a ragasztóanyag bakteriális és nyál polimerekből származik. Ez védi a plakkot a fognyaki folyadék mosó hatásával szemben, s az ide adszorbeálódott proteinek és glikoproteinek magyarázzák a nyáltól különböző fognyaki miliő molekuláris szerkezetét. Oimasoni, G. és mtsai a sulcus gingivae enzimjeiről bebizonyították, hogy azok egyaránt származhatnak baktériumokból és a gazdaszervezetből. A fognyaki polimorf leukocyták proteáz enzimeket termelnek, s pusztulásukkal intracellularis enzimek szabadulnak fel, de fagocita-tevékenységük során is enzim felszabadítók. A mononukleárisok gazdagok lizoszómális enzimekben, míg a lymphocyták liydrolázokat tartalmaznak, melyeket plakk extraktumok hatására kibocsátanak. A lizoszómális enzimek a periodontitis patogenezisében állandó gyulladásos reakciókkal játszanak szerepet. Schroeder, H. E. a sulcus gingivae hisztopatológiai vizsgálata során úgy találta, hogy annak mélysége olyan funkciók eredménye, mint a junkcionális hám (JE) proliferativ hajlama, a gyulladásos exszudáció mértéke és a fogkefélés. A dentogingivális határon lejátszódó bakteriális invázió változatos szöveti képet ad, mely apikális irányba állandóan és fokozatosan előrehaladva agresszív fázisba kerül és irreverzibilis patológiai károsodásokat eredményez. Newman, H. N. elektronmikroszkópos vizsgálatai szerint a plakk apikális határán a legmélyebben megtelepedő első élősködők coccusok, ezeket követik a fonalak, míg spirális alakok ritkák. A legcsúcsibb részeken árnyék (holt) coccusok látszanak. Leach, S. A. a Chlorhexidin (CH) szájüregi hatását elemezve rámutatott, hogy ezen szer vízoldékony sójában bázikus vegyhatás mellett plakkellenes hatású, és egyszerű szájöblítéssel mintegy 30 % -a megkötődik a szájnyálkahártyáján, ahonnan tartósan hatva lassan felszabadul. A baktériumok negatív pólusú felszínéhez kapcsolódik, és a fogakon gyakran képez atipusos vastag, színes hártyát, ami rendszerint jól elmeszesedik, éppen talán a plakk hiányában. Lehner, T. a caries és gingivitis immunológiai mechanizmusát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a plakk baktériumok közvetlenül a T-lymphocyták, mig produktumaik a B-lymphocyták szaporodását okozzák. Ezen immunválasz fokozódás egyrészt véd a caries progressziója ellen, ugyanakkor károsítja az ínyt allergizáló és gyulladást fokozó hatásával. Per Brandtzaeg és Kare Tolo az íny immunglobulin rendszeréről mint ellentétesen ható összetevők eredőjéről számoltak be. Az IgG ellenanyagot képező immunocyták túlsúlya esetén az ínygyulladás fokozódik, amit mérsékelni képes a helyileg keletkező JgA, amely komplement gátlás révén gyulladás csökkentő. Walker, D. M. a fognyaki folyadékban talált makrofágokon és B-, illetve T-lymphocytákon komplement receptorokat és Fc receptorokat azonosított már a plakk kiváltotta reakció korai szakaszában. Iványi, L. a plakkok mikroorganizmusainak termékeként szereplő lipopoliszacharidák, dextránok és levánok immunológiai hatásáról bebizonyította, hogy ezek polyclonalis mitogénként hatnak az emberi B-lymphocytákra. E hatás fokozott ínygyulladás esetén. Renggli, H. H. egészségesek fognyaki folyadékából izolált polimorf n. leukocytái mérsékeltebb fagocita-aktivitást mutattak, mint a vér n. leukocyták, míg ,,ölő” képességük hasonló volt. Wilton, J. M. A. az ínybarázda folyadékban C3, C4, C5 és [C3 proaktivátor komplement komponenseket mutatott ki. Ezek közvetlenül érfal permeabilitás fokozódást és leukocyta kemotaktikus aktivitás növekedést eredményeztek, másodsorban a leukocyták sejtfal-membránjához kötődve belőlük lizozim enzimeket szabadítottak fel. Dr. Hanzély Béla Taylor, R. M. S.: Variation in morphology of teeth. Antropologic and forensic aspects. Thomas, Springfield, 1978. XXIII. 384 o. S 60,— A fogak alaki variációinak száma szinte végtelen; az sem lehet kétséges, hogy a valóságban aligha létezik olyan küllemű fog, amilyent a közkeletű tankönyvek és részletesebb kézikönyvek az egyes fogféleségekre, fogegyedekre típusonként leírnak, ahogy olyan ember sem található, akinek minden porcikája maradéktalanul egyeznék az anatómiában leírttal. Ahogy azonban létezik „az ember”, s a tankönyvek ennek anatómiáját
