Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
VARGA A.—KOMÁRI J. 7 Fogorvosi Szemle 73. 7—9. 1980. Központi Stomatologiai Intézet (igazgató : Orsós Sándor dr. egyetemi tanár) és a SZOT fogorvosi rendelője, Budapest Az okkludáló pontok átlagos száma körhidat viselőkön VARGA ANDOR dr. és KFO.TH ARI JÓZSEF dr. Érkezett: 1978. november 22. Elfogadva: 1979. március 8. A hídtestek rágófelülete okkludáló pontjainak átlagos számáról nincsenek a gyakorlatban kialakult szabályok. A hídtest alakját elsősorban higiénés [3, 5], valamint különbözőképpen értelmezett statikai szempontok [2, 4, 7] határozzák meg. Ezek alapján alakítják ki a rágófelületeket. Nem ismeretes, hogy az ilymódon készült rágófelületen az okkludáló pontok száma elegendő-e, és megfelel-e a funkciós követelményeknek [1]. Ennek ismerete különösen körhidat viselőkön lenne fontos. E kérdés vizsgálatáról számolunk be. Anyag és módszer 85 olyan egyént vizsgáltunk, akik körhídjának antagonistája megtartott fogazat, ill. egy vagy két szektorban kisebb rögzített pótlással ellátott fogazat volt. Az okkludáló pontok számát centrális okkluzióban Komári módszerével, 3—3 alumínium-keretre ragasztott, 0,30 mm vastag viaszlemez segítségével féloldalanként határoztuk meg: ezeket A, B, ill. C-vel jelöltük. A 3—3 vizsgálat átlagértékét összehasonlítottuk Ramfjord és Ash [8] adataival, akik megtartott fogazató egyéneken féloldalanként 17—18 okkludáló pontot tartanak ideálisnak. Eredmények Vizsgálataink szerint körhidat viselőkön a féloldali találkozási pontok száma lényegesen kevesebb (kb. feleannyi), mint a megtartott fogazatú egyéneken ideálisnak tartott pontszám. Ugyanazon egyénen az azonos oldali három viaszlemezen talált okklúziós nyomok száma gyakran eltérő s az átlagnak kisebbnagyobb szórása volt (I. táblázat). A három kategórián (I, II, III) belüli A, B, C mérések személyenkénti kétoldali átlagainak eltérését (I. táblázat 4. oszlopok) 0,95 szignifikancia szinten kétmintás t-próbával ellenőrizve (I—II, I—III, II—III) kiderült, hogy az egyes kategóriák átlagai közötti eltérés nem szignifikáns (kivételt képeznek a II és III kategória jobb oldali átlagai, amelyek szignifikánsan eltérnek). A megtartott fogazatúakhoz viszonyítva (1. ábra) a körhidat viselőkre nemcsak az okkludáló pontok kisebb száma s ugyanazon egyénen a számbeli változékonyság jellemző, hanem az okklúzió módja is: nevezetesen ez többnyire nem pont-, hanem lapszerű (2. ábra). Megbeszélés A kellő számú találkozási pont hiánya és a lapszerű illeszkedés miatt a centrális okklúzió körhidat viselőkön bizonytalanná válik. Különösen kedvezőtlen, ha az antagonista fogsor két szektorában hídpótlás van: az okkludáló pontok átlagos száma ui. ebben a csoportban volt a legkisebb. A két szektorban híddal antagonizáló körhidasok irányába mutató általános trend azonban — az e csoportban adódott legkisebb érték ellenére — nem_ állapítható meg, hiszen az
