Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
MOLIBDÉN BEFOLYÁSA A PATKÁNY METSZŐFOGÁRA 113 A savoldékonyság meghatározása: a mintákat 10 ml 1 % HC1 oldatba merítettük, úgy, hogy a szabad fogfelszín biztosan az oldószerbe kerüljön. Az oldatból 1 6 és 30 perc múlva 0,05 ml mintát vettünk és P meghatározást végeztünk [19]. Az oldékonyság mértékét цg P/standard fogfelszín dimenzióban adtuk meg. Eredmények A zománc derivativ termoanalízisének eredményét a 2. ábra mutatja. A kontroll és a kezelt csoport mintájának súlyvesztesége 20—200 °C közötti tartományban (2,75, 2,5%), illetve a 200—600 °C hőintervallumban (5,5; 5,7%) nem mutat különbséget. A 600—1000°C-ig terjedő hevítési szakaszban a kontroll 2,15% súlyvesztése mellett a molibdénnel kezelt állatok mintája csak 1,4%-ot veszít. A teljes súlyveszteség az analízis során: kontroll 10,4%, kezelt 9,6%. A dentin derivatogrammját a 3. ábra mutatja. Mind a kontroll, mind a kezelt csoport mintájában a hevítés alatt közel azonos volt a súly veszteség a különböző hőtartományokban: 20—200 °C, 9,8, ill. 9,8%; 200—600 °C között 15,7, ill. 14,9% és 600—1000 °C-ig 2,3, ill. 2,3%. A teljes súlyveszteség kontroll 27,8%, a kezelt csoport mintájában 27%. A metszőfogak savoldékonyságát a P kioldás tükrében a 4. ábra szemlélteti. A 30 perces kioldási értékek szignifikáns különbséget mutattak. Az exponált felszínre vonatkoztatott P veszteség a kontrollcsoportban 398 ±43,11 pg; a kísérletiben 281 ±47,73 yg volt (32—32 mintán; p<0,05). Megbeszélés A zománc minták derivatogrammja, ha a teljes hőtartományt vesszük figyelembe, a kontroll- és a molibdénnel kezelt csoportban nem mutat jelentős különbséget [20]. A TG görbe (hőtartásra bekövetkező) súlycsökkenés végpontjában a kontroll- és a kezelt csoport mintája között mindössze néhány tizedszázalékos (0,8) eltérés van. A 600—1000 °C-ig terjedő intervallumban bekövetkező súlyvesztést Kromska [15] karbonátok elbomlásának tulajdonítja, mivel az apatit szerkezetben résztvevő C02 csak 1100—1300°C-on válik szabaddá [8]. Holager [14] szerint kettős karbonátról van szó, a C02 dolomit [CaMg(C03)2] formában van jelen. A kontroli-csoport 2,15 mg-os súly vesztéssel 3,22% CaMg(C03)„-tartalomnak felel meg. Ez az eredmény Leicester [16] emberi fogzománcon mért adataival jól egyezik. A molibdénnel kezelt csoportban a súlyveszteség 1,4 mg; ez 2,1% kalciummagnéziumkarbonátnak felel meg. Molibdén hatására kísérletünkben a patkány metszőfog kettős karbonáttartalma a kontroliéhoz képest 30%-kal csökkent. Az apatitnál lényegesen savoldékonyabb dolomit-tartalom molibdén hatására történő csökkenését pozitív hatásúnak tartjuk. A metszőfog dentinjének derivatogrammjában a kontroll- és a kezelt csoport között a zománcéhoz hasonló különbség nem észlelhető. Savoldékonysági (P kioldási) eredményeink — jóllehet a zománc és a dentin együtt oldódik — tükrözik a zománcban található szerkezeti változásokat és a molibdén savoldékonyságot csökkentő, cariológiai szempontból kedvező hatását bizonyítják. Összefoglalás 10 ppm molibdént tartalmazó ivóvizet fogyasztó fehér patkányok metszőfogának zománcában derivatográfiás vizsgálattal kimutatható szerkezeti változások mennek végbe. A 600—1000 °C között elbomló kettős karbonát-tartalom a kezelés hatására kb. 30 % -kai csökken, hasonlóan a P oldással mért savoldékonysághoz. E leletek valószínűsítik a molibdén cariológiai szempontból kedvező hatását.
