Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
„SUBMANDIBULARIS” NYÁLKŐ 101 2. J. V. 44 é. ffi. Tízéves kora óta észlelt a bal submandibularis nyálmirigynek megfelelően időnként duzzanatot. 16 évvel ezelőtt kezelték először kórházban, a kimutatott kő eltávolítására azonban nem került sor. 10 éve ismét akut gyulladás keletkezett; ez szondázásra és gyógyszeres kezelésre csökkent. A röntgenkép szerint a legnagyobb méreteiben 40X19 mm nagyságú (1/b ábra), mandula alakú kő a mirigy elülső részében és a kivezetőcsőben helyezkedett el (2/a és 3/b ábra). A röntgenképen látható repedés vonalában a kő az eltávolításkor kettévált. Hasonló egymás mögött, láncolatban elhelyezkedő többszörös kövekről Orosz [1] számolt be a hazai irodalomban. 3. K. P. 69 é. ffi. Körülbelül 10 év óta észlelt a bal oldali submandibularis nyálmirigy tájékán bizonytalan panaszokat. Fél éve panaszai fokozódtak, típusossá váltak, illetve állandósultak. Röntgenképen a mirigy helyét teljesen kitöltő 42x22 mm nagyságú kő látszott (2jb ábra), amelynek 7 mm-es alsó csúcsa részlegesen levált. Kontrasztanyaggal való feltöltéssel a nyálkő körüli és alatti mirigyrészletben néhány erősen tágult járat volt látható (3/c ábra). Megbeszélés Ismertetett eseteink a gl. submandibularis nyálkövei lokalizációjának mindhárom típusát és különböző alakjait reprezentálják. Egyik közülük a nyálfolyás irányával párhuzamosan ellapítottan, koncentrikusan, a másik kettő — feltehetően — több kő egybeolvadásából keletkezett. Közös jellegzetességeik: 1. Több mint 10 éves panaszok. 2. A mirigy eltávolítása is szükségessé vált (a hosszú időn át fennálló irritáció a mirigy állományában gyulladásos jelenségeket hozott létre). Hisztológiailag a mirigyszerkezet részben megtartott, részben elpusztult. Eme területeken a mirigyacinusok helyét kötőszövet foglalta el, melyben a krónikus, nem specifikus gyulladáson kívül tágult kivezetőcsatornák voltak. A szerkezetét megőrző mirigyrészben a kivezetőcsövet és az acinust bélelő sejtek onkocytásan átalakultak. Tumorra utaló elváltozás nem volt látható. 3. A nyálkőben in corpore repedés keletkezhet. Következtetések \. A „submandibularis” nyálkövek klinikai diagnózisa típusos panasz esetén könnyű. A nyálkő bimanuális tapintása, ha a kő bizonyos nagyságot elért, az esetek nagy részében igen egyszerű [21. Röntgenábrázolása is csak ritkán jelent nehézséget célirányos (típusos) beállítással. A fentiek alapján lehetőség van a betegség korai diagnosztizálására; a ductuskövek eltávolítása a száj felől gyógyulást eredményez. 2. Évek óta fennálló, illetve időnként fellobbanó nyálmirigyduzzanat okozta gyulladásos jelenségek esetén a mirigy extraorális műtéttel történő eltávolítása szükséges. 3. A fogorvosoknak, a vizsgálat viszonylag könnyű lehetőségeivel élve, nagyobb gonddal kell figyelniük az esetleges nyálkőpanaszokra. Összefoglalás Három, különböző elhelyezkedésű nyálköves beteget ismertetnek; a kövek legalább tiz éve okoztak panaszokat. Az ilyen szokatlanul nagy kövek okozta krónikus sialoadenitis esetében extraorális behatolásból kell a mirigyet eltávolítani. IRODALOM : 1. Orosz M. : Fogorv. Szle. 70, 370 (1977). — 2. Stafne, E. G., Gibilisco, ■ /. .4.: Oral roentgenographie diagnosis. Saunders, Philadelphia, 1975. 135. о. — 3. Yoel, J.: Pathology and surgery of the salivary glands. Thomas, Springfield, 1975. I 84. o.
