Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
KOMÁRI J. &Ö Az elmozdulást regisztráló óra és a mérendő fog között kontaktust biztosító csatlakozó rész több darabból álló, különböző helyzetben beállítható, csavarok segítségével rögzíthető szerkezet. A több csavaros egyesítés tapasztalatunk szerint nem zárja ki a mérés közbeni elmozdulás lehetőségét. Ezért az egymást követő mérések eredményei különbözőek. Az említett nehézségek miatt a Mühlemann-i. periodontométer átalakítása révén egyszerűen és gyorsan kezelhető, megbízhatóbb mérőműszert próbáltunk szerkeszteni. Az átalakítás során a következő változtatásokat eszközöltük: 1. a periodontométer indikátorórájánál lényegesen könnyebbet szereztünk be. Az indikátorórát különböző helyzetben beállító kar részeit egyetlen csavar közbejöttével, ékhatás révén rögzítettük (1. ábra). 2. A mérőóra és beállítókarja tartására Vitalliumból olyan szerkezeti elemet képeztünk, amely az oldalsó fogakra gipszelt lenyomatkanalat függőlegesen, azaz az egész mérőműszer súlyvonalának irányában terheli (2. ábra). Ezzel meggyorsult a mérőóra beállítása; a rögzítés után gyakorlatilag megszűnt az elmozdulás lehetősége. Az ily módon átalakított mérőműszer birtokában vizsgáltuk az indikátoróra mérési pontosságát, a mutatója kitéréseinek -— az erőhatás változásaitól függő — alakulását, valamint a mérés reprodukálhatóságát. Az első két vizsgálathoz 6 cm hosszú, enyhén kúpos, tűszerűén kiképzett érintkezőt (tasztert) készítettünk. 5 mm vastag ólomlemezből különböző nagyságú korongokat vágtunk ki. Ezek közepét a taszter átmérőjének megfelelően kifúrtuk. Az ólomkorongokat analitikai mérlegen megmértük. Az indikátorórát beállítókarja segítségével úgy rögzítettük, hogy taszter függőleges helyzetbe kerüljön. Ezek után az óra mérési pontosságát ugyanazon súly többszöri felhelyezésével ellenőriztük. A mutató kitérésének mértéke és az erőhatás nagysága közötti összefüggést különböző súlyokkal vizsgáltuk. A mérés reprodukálhatóságát úgy ellenőriztük, hogy a mérendő fogon bejelöltük az indikátoróra érintkezési és a dinamométer támadási pontját, és a mérést 3—4 alkalommal óránként megismételtük. Minden esetben 600 g erőt fejtettünk ki a mérendő fogra s csak a labiális irányú elmozdúlást mértük. A mérőórát mindössze 0,01 mm-nyi előfeszítéssel állítottuk nullára. Eredmények Ugyanazon súly fölhelyezésére a mérőóra kitérései közötti különbség maximálisan 0,005 mm volt. Az óra mutatójának az erőhatás növekedésétől függő kitérései nagyságát a 3. ábra tünteti föl. E szerint az óra mutatója 33,0 g Gömbcsukló róozitő henger Gömbcsukló _ rögzítő henger \ ____Gömbcsuklós__ mikrométer tartó tartócsavar 1. ábra. A mérőóra beállítókarjánalc szerkezeti rajza 2. ábra. Felső Jrontfog mozgathatóságának mérésére beállított műszer 3. ábra. A mérőóra jelzéseinek az erőhatás változásaitól függő alakulása