Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
42 INTRADENTÁLIS REZORPCIÓ később a cementre, ill. zománcra is kiterjedhet. A kórfolyamat kezdetén a fogbél kötőszövetéből granulációs szövet keletkezik, a mezenchimális sejtekből osteoclastok képződnek [17, 27]. Korai fázisban a fogbél gyökércsúcsi területén az eredeti pulpaszövet csaknem normális szöveti képet mutat, megvan az odontoblast-szegély, de a fogbél többi részében hyperaemia, ill. enyhe fibrózis figyelhető meg. A R-s területen a pulpa krónikus fogbélgyulladásra jellemző elváltozásokat mutat [4]. A R nem folyamatos; nyugalmi stádiumokban a reparációra való törekvés jeleként a R-s felszínre vékony rétegben utólag mineralizált szövetek rakódnak le (osteocement, szivacsos csont, kompakt csont és ezek kombinációja). A szövetpótlás kisebb mértékű, mint a perifériás típusban [4]. A R gyakoribb gyökóri elhelyezkedés esetén a gyökér töréséhez vezethet, koronái lokalizációban pedig a zománc perforálódását követően a R-s sarjszövet elhalhat; így az aktív felszívódás megszűnik. Esetenként paradontitis apicalis chronica is társul a R-hoz, ami a beteg fogbél vaszkuláris zavarának, ill. elhalásának a következménye. Etiológiailag ez a R-típus a fogbélből ered különböző gyulladásos folyamatokból. Leggyakrabban krónikus fogbélgyulladásból és különböző traumákból [1, 2, 4, 5, 7, 10, 13, 16, 17, 18, 21, 22, 23, 28, 30]. Trauma alatt értendők mind a fogat ért erőbehatások, mind pedig a fogorvosi beavatkozások kapcsán létrejött fogbélirritációk. Megfigyeltek teljesen ép fogakban is centrális típusú R-t, amit a fogbél ismeretlen eredetű vaszkuláris, ill. anyagcsere-zavarával és hematogén bakteriális fertőzéssel magyaráznak [4, 22]. E típusra jellemző, hogy a folyamat a pulpából ered és centrifugálisan terjed; a R-s defektus a fog üregrendszerében centrálisán és szimmetriásan helyezkedik el, expanzívan növekedik; növekedését nyugalmi (reparativ) fázisok szakítják meg. II. A perifériás típusú intradentális R-s folyamat a gyökérhártyából vagy az ínyből, retináit fogon a fogzacskóból indulhat ki [4, 24]. A betegség elnevezésének szinonimái: idiopatiás perifériás R, spontán intermittáló R, odontoclasia [24]. Többnyire a gyökér nyaki részén kezdődik a cementben. A behatolási kapu kicsiny, a felszívódás a dentinben haladva a fogbél körül szabálytalan járatokat hoz létre. Az üreg a fogbélhez viszonyítva excentrikusán helyezkedik el. A pulpaközeli dentin- és predentin-réteg hosszú ideig ellenáll a felszívódásnak [11]. A fogbél védekező reakcióját jelzi a kezdeti fázisban a fokozott ingerdentin-képzés. Későbbi szakaszában a pulpális fal perforálódhat és a fogbélben másodlagos fertőzés következtében gyulladás és elfajulás keletkezik, sőt a pulpa el is halhat [12]. E típusra jellemző a gyakran nagyfokú pótlószövetképződés [8]. Mivel az aktív R és a szövetpótlás váltakozik, spontán intermittáló R- nak is nevezik. Etiológiai tényezői között az irodalmi adatok szerint parodontitis marginalis chronica, az ínyt érő krónikus traumák, gyökérkezelt és elhalt fogak esetében az oldalcsatornák közvetítésével gyökérhártya irritáció szerepelnek [4, 7, 29, 30]. A legújabb hipotézis szerint a zománc-cement-határon, az ún. „viharzónában” a helyi szövetek részleges agenéziája, így a cement hiányos fejlődése, valamint a gyulladásos íny hámhiánya lenne az ok [31]. E tényezők a gyökérhártya keringését megváltoztatva indukálhatják a R-s sarjszövet létrejöttét. Az intradentális R perifériás típusára jellemző, hogy a folyamat a gyökérhártya felől indul ki, centripetális irányba terjed. A R-s üreg a fogbélhez képest excentrikusán helyezkedik el, alakja szabálytalan. Mindkét intradentális R etiológiája összetett, a helyi tényezők nagyobb súllyal, az általános, konstitucionális faktorokkal közösen eredményezik a körfolyamatot. Konstitucuionalis tényezőkre utal a multiplex előfordulás [30]. Az intradentális R-ról az elmúlt 30 esztendő magyar fogászati szakirodaimában csak két közlést találtunk [3, 14], ezért érdemesnek tartjuk további adalékként eseteink közlését: 1. ábra 2. ábra
