Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
HARMATI S.—BOT GY. 47 Szájvizsgálat: Egy lapos és 7 negatív gerincet találtunk. A m. mylohyoideus egyetlen betegen sem tapadt vissza. A nyelvmozgások megtartottak, érzéskiesést, paraesthesiát nem tapasztaltunk. Az alsó fogművek vizsgálata: Két esetben jó okklúziójú, stabil alsó protézist találtunk. Hat beteg lerágott okkludáló felszínű, csökkent fizikai harapási magasságú fogsort viselt. Egyetlen esetben láttunk linguális szárnyat; a vizsgált fogművek készítésekor a műtéttel teremtett, a vizsgálatkor is meglevő retenciós lehetőségeket nem használták ki. Az ún. funkciós mozgások során valamennyi vizsgált fogmű instabil volt; de a száj feneket emelő izommozgások csak három esetben billentették labiális irányba a protézist. Ezeken a betegeken is csak a nyelv extrém előrenyújtásakor, ill. felfelé emelésekor. Feltűnt, hogy minden beteg elégedett volt jelenlegi fogsorával, a műtét előtti állapothoz képest lényeges javulást észlelt. Megbeszélés A praeprothetikai sebészi módszerek eredményének értékelése mindig nehéz feladat, mert nem csak a ténylegesen létrehozott morfológiai változásokat értékeljük, hanem a pótlás funkcióképességét is; ezt viszont oly sok egyéb faktor befolyásolja, hogy lehetetlen egyetlen tényező — pl. a sebészi beavatkozás — önálló értékelése. Egyetértünk Taege-ve 1 [7] abban, hogy erősen sorvadt corpus mand. esetén a protetikailag hasznosítható felületet csak nagyon korlátozott mértékben lehet növelni a gerinc indirekt magasításával, s 'Ггадагег-plasztikával sem nyerhetünk kaudális irányban lényegesen nagyobb protetikailag hasznosítható felületet. Betegeink állapotának értékelésekor kitűnt, hogy önmagában a szájfenékplasztika, amely az állcsontgerinc magasságát csak indirekt módon növeli, a rossz protetikai utógondozás ellenére is lényegesen javította betegeinken a protézis-adaptációs készséget. Ezt azzal próbáljuk magyarázni, hogy a Traunerplasztika lényege nem a felfekvő felület növelése, hanem a protézist helyéből elmozdító tényezők legjelentősebbikének, a mozgó szájfenék eme funkciójának kiiktatása. A m. mylohyoideus szerepét látszik igazolni Brown [1] megfigyelése is, aki kedvező eredményt ért el az általa kidolgozott műtéti eljárással. Ez a műtét csak a m. mylohyoideus izomerejét csökkenti, anélkül, hogy a mandibula linguális felszínén a retenciós felületet növelné. Összefoglalás A Trauner-féle szájfenékplasztika a protézis-adaptációs készséget nem a felfekvő felület növelésével, hanem a mozgó szájfenék funkciójának kiiktatásával javítja. IRODALOM: 1. Brown, L. J. : Brit. dent. J. 95, 215 (1953). — 2. Caldwell, J. B. : J. oral Surg. 13, 287 (1955). — 3. Kemény I., Varga I. : Fogorv. Szle. 67, 39 (1954). -— 4. Kemény I. : Fogpótlástan. Medicina, Budapest, 366. o. (1973). — 5. Obwegeser, H. : Österr. Zschr. Stomat. 51, 592 (1954). -—■ 6. Obwegeser, H. : Schweiz. Mschr. Zahnheilk. 63, 788 (1953). — 7. Taege, F.: Stomat. DDR, 27, 157 (1977). — 8. Trauner, R. : Dtsch. zahnärztl. Z. 7, 256 (1952). — 9. Trauner, R. : Oral Surg. 5, 340 (1952). — 10. Trauner, R. : In Fortschr. Kiefer- u. Gesichtschir. (Hrg.: Schuchardt, K.), Thieme, Stuttgart, Bd. X., S. 25. (1965). 111. X a p m a T и, Д. Бот: Функциональная оценкаи пластики дна полости рта по Траунеру Пластика дна полости рта по Траунеру улучшает готовность к протезной адаптации не увеличением прилегающей поверхности, а искоренением функции двигающегося дна полости рта.
