Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
30 HÍREK A Fogorvosi Kutatási Bizottság „A temporomandibularis ízület élettana és pathologiéja” címen tartott konferenciát. A leggyakoribb a temporomandibularis ízület diszfunkciója, amely az utóbbi időben mind gyakrabban észlelhető. A Fogorvosi Gyakorlat Munkabizottsága „A fogtechnikus szerepe” címen tartott kerekasztal megbeszélést. A fogtechnikusok jogállása és képzése majdnem minden országban különbözik. A katona-fogászati konferencián az előadások a háborús sérültek ellátásával és a katonakorban levők állcsontrendellenességeinek sebészi megoldásával foglalkoztak. Az FDI és a WHO együttes ülést rendezett a következő címen: „Nemzetközi együttműködés a jobb fogazatért”. A fogazat két leggyakoribb betegsége a caries és a parodontozis minden országban fokozódik, de az ütem változó. A konferencia megállapította, hogy több fogorvosra és egyéb személyzetre lenne szükség. A megelőzés is nagyobb hangsúlyt kellene, hogy kapjon. A WHO szimpoziont rendezett saját szájegészségügyi programjáról. A WHO törekvése, hogy a tagországokat a betegségek gyakoriságának feltárására ösztönözze és az országokat adottságaiknak megfelelően a szükséges lépések megtételére serkentse. Ugyancsak a WHO rendezte „A fogászat 2000-ben” című konferenciát. A fogorvosok eloszlása minden országban kedvezőtlen: a városokban viszonylag sokan vannak, a falvakban kevesen. A fogorvosok terület szerinti eloszlása tekintetében az ezredfordulóig sem lehet számítani lényeges változásra. Ugyancsak Madridban rendezte meg a Svéd Fogorvos Szövetség is konferenciáját. Az I. A. D. R. International Association for Dental Research „Nyálmirigyek megnagyobbodása” címen tartott konferenciát. A nyálmirigy betegségek két nagy csoportba sorolhatók: nem daganatos és daganatos elváltozások. A Nemzetközi Szájsebész Társaság konferenciáján a szájrák volt a fő téma. A korai diagnózis igen nagy jelentőségű. Fontos rákra gondolni akkor is, amikor az előfordulás ritkább: pl. cysták, ameloblastomák stb. esetében. A Kongresszus keretében 11 egynapos szemináriumot rendeztek. A fentieken kívül 234 szabad előadás hangzott el, emiatt nagyon sok párhuzamos ülés volt, így természetesen nem lehetett minden előadást meghallgatni. A Kongresszuson két magyar előadó is tartott szabad előadást. Az egyiket a referens, az ,,Ételekből származó napi fluorbevitel”, a másikat Prágai Géza dr. ,, A fogatlan alsó állcsont rágónyomás tűrőképességének összefüggése az involutióval” címmel tartotta. A Kongresszuson az Egészségügyi Minisztérium engedélyével, saját költségemen vettem részt. Tekintettel arra, hogy nem kaptam megbízást a Magyar Fogorvosok Egyesületének képviseletére, így a közgyűléseken nem tudtam megjelenni. Magánbeszélgetésből értesültem arról, hogy az FDI új elnöke J. L. Baume professzor lett. Nincs információm arról, hogy ki lesz a következő elnök. A tudományos üléseket a szokásos társadalmi rendezvények egészítették ki: színház, spanyol balett, fogadás és akinek volt erre elegendő pénze, bikaviadalt is láthatott. Az FDI 1979. évi Kongresszusát Párizsban rendezik október 20 — 26 között. Tóth Károly dr. Az „International Association for Maxii]o-Facial Surgery” toulousi kongresszusa A Nemzetközi Arc Allcsontsebészeti Társaság ezévben szeptember 27 — 29 között Franciaországban, Toulouseban tartotta meg kongresszusát. A kongresszus elnöke és főrendezője Cadenat professzor, a toulousi orvosi fakultás stomatologiai és arc-állcsontsebészeti tanszékének igazgatója volt. A tudományos előadások zöme 3 főtéma köré csoportosult: 1. Az arckoponya sérüléseinek és betegségeinek röntgendiagnosztikája; 2. az arc és szájüreg angiomáinak terápiája; 3. a vertikális irányú arc-anomáliák. A fentieken kívül számos szabad témájú előadás is elhangzott. Az előadások javarészt igen színvonalasak voltak. Elsősorban nem elméleti kérdésekkel, hanem a mindennapos szájsebészeti gyakorlat nehézségeivel, még megoldatlan problémáival foglalkoztak. Az 1. főtéma kapcsán a tomodensitometria vagy más néven komputer tomographia (CT) új diagnosztikai lehetőségeit tárgyaló előadások voltak érdekesek. Pontos információt nyerhettünk az arccsontok tumorainak a lágyrészekbe hatoló kiterjedéséről, a még tünetmentes recidivákról és a más módon felderíthetetlen metastasisokról. A 2. főtéma leginkább vitatott része a cavernosus haemangiomák gyógyítása volt. A német iskola képviselői inkább a klasszikus módszerek mellett foglaltak állást; sebészi kiirtás, ha lehetséges, Со besugárzás és elektrocoagulatio. A francia iskola intenzíven alkalmazza az ,,embolisatio”-t, az arteria carotis ágainak hiperszelektív angiographiáját majd a haemangiomát tápláló ágak feltöltését folyékony műanyagokkal. Ez önmagában is elegendő lehet, de műtéti előkészítésként is alkalmazzák.
