Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
EPIDERMOID CYSTA 23 Fogorvosi Szemle 72. 23—25. 1979. Szábolcs-Szatmár megyei Kórház-Rendelőintézet (főig. főo.: Pálfy Roland dr); Szájsebészeti Osztály; Fül-orr-gége Osztály, Nyíregyháza Nagyméretű epidermoid cysta a szájfenéken JUHÁSZ ÖYULAdr. és SZÓCSKA JÁIOS dr. Érkezett: 1978. augusztus 8. Elfogadva: 1978. augusztus 10. A fogakkal kapcsolatos, a fogcsíra szöveteiből származó dentögen tömlők mindennaposak. Ilyen a radicularis, follicularis, residualis stb. cysta. Ezek mellett a fogakkal és azok kóros folyamataival kapcsolatot nem mutató tömlőkkel, mint pl. fissuralis cystákkal, ritkábban találkozunk. Ezek az arc fejlődése során az egyesülési vonalakban visszamaradt, lefűződött szövetcsoportokból fejlődnek. Az e csoportba tartozó fejlődési rendellenességek közül még ritkábban fordulnak elő azok, melyekben többféle szövet „rendes” helyétől aránylag távolra kerül. Ilyen a lefűződött epidermis-csirokból származó, intracranialis epidermoid cysta. Az epidermoid cysta elszarusodó laphámréteggel bélelt, papilláris irhával bíró tömlő [1]. Ha egyéb szövetelemeket, szőrtüszőket, faggyú- és verejtékmirigyeket is tartalmaz, dermoid cystáról beszélünk [1, 2, 3]. Az epidermoid tömlő rendszerint a szájfenéken helyezkedik el, a m. mylo-, ill. geniohyoideus fölött vagy alatt [4, 6, 7]. Megkülönböztetnek médián és laterális helyzetű cystát. Lokalizációja, nagysága szabja meg megjelenési formáját; ha az izom felett van, a nyelv alatt mutatkozik, azt megemeli, nyomhatja az epiglottist; ha alatta van, az áll alatt okoz terimenagyobbodást. Igen nagy cysta esetén a külső megjelenés alapján igen nehéz, vagy nem is lehetséges a kettőt megkülönböztetni. Növekedése alatt rendszerint nem okoz panaszt. A cysta inflammálódhat is; ekkor a gyulladásos tünetek megnehezíthetik a diagnózist. Ezt észleltük az osztályunkra került betegen is. Esetismertetés L. Gy., 21 éves férfit a körzeti orvos utalta be osztályunkra. A területi kórházból való elbocsátása után — phlegmone submand. dg.-sál állt kezelés alatt és javult állapotban távozott — néhány nappal nyelési, légzési nehézségei fokozódtak és az áll alatti duzzanata is növekedett (1. és 2. ábra). Felvételkor az áll alatt nyomásérzékeny, fluktuáló daganat tapintható; a nyak mindkét oldalán kisebb nyirokcsomók. Lázas állapota, nehezített légzése és nyelése miatt inflammált cystára gondolva extraoralis incisiót végeztünk [4, 5]. A m. mylohyoideus elérése előtt, abscedált nyirokcsomóból genny ürült; az izmon áthaladva jutottunk be a cysta üregébe, ahonnan extrém mennyiségben kenőcsszerű masszával kevert törmelékes genny ürült. Ez a műtéti lelet megerősítette feltevésünket. Néhány napos drenálás, antibiotikum adása után jó általános állapotban volt, amikor megoperáltuk; eltávolítottuk a dohányzacskó nagyságú tömlőt. Szövettani dg.: Cysta epidermalis, környezetében krón. tályog, reaktív, szubakut lymphadenitis (550/1978. Dauda dr.). A cysta lassú növekedése során nem deformálta az állkapocs ívét, de a larynxot hátra és lefelé annyira diszlokálta, hogy az intubációt csaknem lehetetlenné tette. Műtét után enyhe ödémától eltekintve zavartalan volt a gyógyulás; nyelés, légzés akadálytalan. A műtét után egy hónappal készült fényképeken a daganatnak nyoma sem látszik (3. és d. ábra).
